Milánóban például a bevándorlók méltatlankodnak szálláshelyi körülményeik miatt, dolgozni akarnának, munkahelyet, bért követelnek. Németországban meg a szélsőjobb vonul utcára, csap össze a rendőrökkel: a félelem, az idegenellenesség fokozódik. Elkerített szálláshelyek, épülő drótkerítések, határra vezényelt rendőrök, csendőrök, katonák, az európai kormányok – ki mint tud – védekeznek, próbálják biztosítani saját állampolgáraik biztonságát, elvégre mégiscsak ez volna a legfontosabb feladatuk.
Mégis, e modern népvándorlás terhe alatt jól érzékelhetően nyög, fuldoklik Európa. Egységes, határozott fellépés helyett véget nem érő vitákba bocsátkoznak az országok vezetői, hogy kinek hány embert kellene befogadnia, egymásra hárítják a felelősséget, a nyilvánosság előtt megfeddik mindazokat a kormány- és államfőket, akik lépéskényszerben maguk gondoskodnak határaik biztonságáról, titokban viszont lemásolják a példát. Európa vezetői gyors cselekvés helyett képmutató módon közhelyeket pufogtatnak, általánosságokat darálnak emberi jogokról, befogadó demokráciáról, aztán rögvest toloncolnák is vissza, odébb, keletebbre mindazokat, akikről úgy ítélik meg, nem válhatnak társadalmuk hasznos tagjaivá. Angela Merkel kancellár Németországban nyugtatná a kedélyeket, a menekültellenes tüntetések ürügyén az idegenellenesség fölötte káros voltáról tart előadást, megfeledkezvén arról, hogy annak kiváltó oka éppen a nyugati államok tehetetlensége. Franciaországban az államfő közölte: újabb terroristamerényletekre számítanak, Nagy-Britannia tovább szigorítja a külföldről érkező bevándorlók munkavállalását. Megoldásról már nem is beszél senki, csak tüneti kezelésről, az Európai Unió kormányzóit mintha a föld nyelte volna el, semmilyen életképes javaslattal nem álltak elő, de az is egyre nyilvánvalóbb, hogy a nagyhatalmak vezetői között sincs nagy kaliberű, vízióval rendelkező, igazi államférfihoz hasonlítható egyéniség.
S miközben ki-ki emeli a maga kerítését, a szomszéd felé kacsingatva zárná a maga kapuit – a vén Európa egyre lomhábbnak, sebezhetőbbnek, gyengébbnek tűnik. Márpedig ha soká tétovázik, végleg összeomolhat mindaz, amit ma európai civilizációként ismerünk.