Pár éve falun lakunk, adott a lehetőség, hogy megtermesszük magunknak a fontosabb zöldségeket. El is kerítettük udvarunk egy aprócska részét, amelyet talán túlzás kertnek nevezni, de bármilyen kicsi, termett már benne hagyma, paradicsom, murok, petrezselyem, borsó, paszuly, saláta, uborka, paprika és talán más is, több-kevesebb sikerrel. Részben a kertészkedés kedvéért ültetgetünk, öntözgetünk, részben pedig azért, hogy legalább a nyári zöldségszezonban olyan termékeket fogyasszunk, melyeknek ismerjük az eredetét, amelyekről tudjuk, hogy műtrágya, vegyszeres permet nem érte őket.
Alapzöldség mindig a hagyma és a paradicsom, ezeket szeretjük a legjobban, örülünk, ha ezek kikelnek, beérnek. A paradicsommal többször is megjártuk. Pár évvel ezelőtt nagyban gazdálkodó rokonaimtól kaptunk néhány palántát, melyek nagyon finom paradicsomot teremtek, ezért megőriztük magjaikat, és következő évben újraültettük. Jó földet szereztünk, abban neveltük, öntöztük az aprócska hajtásokat, palántákat, s tavasszal kiültettük őket a kertbe, ahol elkezdtek nőni és vastagodni, mígnem őszre az almafacsemetét is elhagyták növésben, s alig találtam olyan karót, amely felérje őket. Néhány paradicsom nőtt ugyan a szárakon, de pirosodni nem akart. Decemberre valószínűleg beértek volna, ha melegágyban nevelkednek, de nálunk a fagy véget vetett ennek. Később tudtam meg, hogy az eredeti palánták Hollandiából származtak, és hogy az ilyenek magját nem ajánlatos újraültetni. „Fölösleges kínlódni a magokkal, időben szólj, s annyi palántát adok, amennyit csak akarsz” – mondta nagybátyám, megmosolyogva magos kalandunkat.
Idén az egyik szomszédtól kaptunk paradicsompalántákat, aki annyira kedves volt, hogy elültetni is segített ezeket, megfelelő időpontban, helyre és körülmények között. Rendben nőttek, virágoztak, gyakran nézegettük, csodáltuk őket, vendégeinknek büszkén mondogattuk, hogy igazi biogazdaságunk van, nem permeteztünk, mégis ép és szép a termés. Sokáig hagytuk, hogy érjenek, édesedjenek, örömteli türelemmel vártuk, míg egészen sötétvörös lett néhányuk. Pár nappal ezelőtt leszedtem a legérettebbeket, és végre megkóstoltuk őket. Örömünk egy pillanat alatt elszállt: kemény héjú, ízetlen, száraz paradicsom nőtt a kertünkben…
Vajon hová tűntek őshonos zöldségeink? Miért tér át mindenki a génkezelt holland, török, idegenből származó zöldségekre? Lehet-e még egyáltalán olyan magokat találni, amelyekből az édes, illatos, zamatos igazi paradicsom terem? Tényleg olyan nehéz volna azt őrizni és átörökíteni, ami igazán természetes, egészséges és értékes?
