A Szemerja negyedi, törzsvendégek által egyszerűen csak Rebekának nevezett barátságos kis vendégfogadónkban – ahol nyugdíjasok, munkanélküliek ütik el az időt, szórakoznak, sakkoznak, újságot is olvasnak – találkoztam életem első, valódi székely rovásírásos botjával.
Üres asztalkán pihent épp, amikor magára vonta a figyelmemet. A szakállas, középkorú gazda a szomszéd asztalnál valami fontosat tárgyalhatott EKE-s barátjával; bocsánatkérések közepette kértem meg, mondjon valamit a botról, érdekelne.
Szépen kifaragott, sasfejben végződő fogantyújáról kezdte mesélni: a sas horgas csőréből kicsi kitörött, de nem is csoda, mert nem a múzeumból emeltem el mutogatni. Bizony elég régi, immáron százkét esztendeje, hogy valamelyik ősöm megfaragta Erdővidéken... Rövid, tömör a szöveg rajta: Ha bárkinek vándorlása terhére vagyok, evvel a bottal ütöm sze én agyon, Bölön, 1912. április 4.
Megsimogatom magam is a pásztorsegédi terelőszerszámot, hogy még fényesebben csillogjon a napon, s adom vissza mostani tulajdonosának, Pál Bélának. Sziporkázó, igazi székelygóbés üzenetét, ha nehezen is, de megértem...
Eszembe jut Dénes Csaba A Kárpát-medence rovásírásos emlékei címmel megjelent sorozatának 4. része, A hun baltatok. Mert azon is van rovásírásos felirat! Lássuk, mit írnak róla: „Olaszországban találták, de eredete a Kárpát-medencére vall. A római jezsuiták múzeumában őrzött, a campagnai mezőn talált baltatokot Lubbock angol régész mutatta be először Prehistoric Times című könyvében 1865-ben. Leletét 3000 évesnek becsülte és pannóniai készítésűnek tartotta, mivel ilyen fokos-szerű, ún. tokos baltát csakis a Kárpát-medencében készítettek abban az időben. A rovást azonban erős ligatúrái miatt sem etruszk, sem más rovással azonosítani nem lehet. Elsőnek Debreceni Miklós próbálkozott magyar megfejtéssel, amelyet 1914-ben tett közzé. Ő a következő eredményre jutott: Segit es üt es ró es, ami a balta használati céljának is megfelel. Jóval később, 1971-ben Pataki László Debrecenitől teljesen eltérő módszerrel hasonló értelmet olvasott ki: Ékesít es üt es ró es.
Ma sem tudni, hogyan került a baltatok a Róma melletti Campagna mezejére. Nagy valószínűséggel hun vagy magyar harcos veszíthette el egy csatában. Sajnos, a II. világháború alatt a jezsuiták múzeumát bombatalálat érte, és többek között a rovásfeliratos tok is elpusztult, de szerencsé(nk)re az épségben megmaradt tárgyjegyzékben szerepel, amelyről az 1973-as párizsi orientalista kongresszus magyar résztvevői meg is győződtek.”
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
