A Szemerja negyedi, törzsvendégek által egyszerűen csak Rebekának nevezett barátságos kis vendégfogadónkban – ahol nyugdíjasok, munkanélküliek ütik el az időt, szórakoznak, sakkoznak, újságot is olvasnak – találkoztam életem első, valódi székely rovásírásos botjával.
Üres asztalkán pihent épp, amikor magára vonta a figyelmemet. A szakállas, középkorú gazda a szomszéd asztalnál valami fontosat tárgyalhatott EKE-s barátjával; bocsánatkérések közepette kértem meg, mondjon valamit a botról, érdekelne.
Szépen kifaragott, sasfejben végződő fogantyújáról kezdte mesélni: a sas horgas csőréből kicsi kitörött, de nem is csoda, mert nem a múzeumból emeltem el mutogatni. Bizony elég régi, immáron százkét esztendeje, hogy valamelyik ősöm megfaragta Erdővidéken... Rövid, tömör a szöveg rajta: Ha bárkinek vándorlása terhére vagyok, evvel a bottal ütöm sze én agyon, Bölön, 1912. április 4.
Megsimogatom magam is a pásztorsegédi terelőszerszámot, hogy még fényesebben csillogjon a napon, s adom vissza mostani tulajdonosának, Pál Bélának. Sziporkázó, igazi székelygóbés üzenetét, ha nehezen is, de megértem...
Eszembe jut Dénes Csaba A Kárpát-medence rovásírásos emlékei címmel megjelent sorozatának 4. része, A hun baltatok. Mert azon is van rovásírásos felirat! Lássuk, mit írnak róla: „Olaszországban találták, de eredete a Kárpát-medencére vall. A római jezsuiták múzeumában őrzött, a campagnai mezőn talált baltatokot Lubbock angol régész mutatta be először Prehistoric Times című könyvében 1865-ben. Leletét 3000 évesnek becsülte és pannóniai készítésűnek tartotta, mivel ilyen fokos-szerű, ún. tokos baltát csakis a Kárpát-medencében készítettek abban az időben. A rovást azonban erős ligatúrái miatt sem etruszk, sem más rovással azonosítani nem lehet. Elsőnek Debreceni Miklós próbálkozott magyar megfejtéssel, amelyet 1914-ben tett közzé. Ő a következő eredményre jutott: Segit es üt es ró es, ami a balta használati céljának is megfelel. Jóval később, 1971-ben Pataki László Debrecenitől teljesen eltérő módszerrel hasonló értelmet olvasott ki: Ékesít es üt es ró es.
Ma sem tudni, hogyan került a baltatok a Róma melletti Campagna mezejére. Nagy valószínűséggel hun vagy magyar harcos veszíthette el egy csatában. Sajnos, a II. világháború alatt a jezsuiták múzeumát bombatalálat érte, és többek között a rovásfeliratos tok is elpusztult, de szerencsé(nk)re az épségben megmaradt tárgyjegyzékben szerepel, amelyről az 1973-as párizsi orientalista kongresszus magyar résztvevői meg is győződtek.”
