Megdöbbenve olvastuk az árkosi unitárius táborban történteket, a fogyasztóvédelem túlkapását, rendőrséggel való erőfitogtatását. Egy délután erejéig mi is kilátogattunk a táborba családunkkal, a gyermekeink be tudtak kapcsolódni a programba, és a körülményeket is jónak találtuk.
Ahogy Jézus kosarából a kenyér s a hal sem fogyott ki, úgy a táborozókon kívül érkezett vendégseregnek is jutott bőven a finom vacsorából. Inkább dicséretet érdemelnének a lelkészek, akik áldozatot hozva tábort szerveznek, egyszerre töltve be a lelkész, szervező, forrásszerző, verseny-lebonyolító, helytörténész, ételfelszolgáló, énekes, zenész és egyéb feladatköröket, percnyit sem pihenve, hogy a gyermekek jól érezzék magukat. Úgy gondolom, ezek mellett eltörpül a tény, hogy a gyermekek egy részének matracon kell aludnia. Mi is matracokon táborozva nőttünk fel, és szívtuk magunkba a tudást, melyet az iskolában nem sajátíthattunk el, és ember lett belőlünk. Nem az ételadagok méregetése volt akkoriban sem a meghatározó.
Tudjuk, hogy a fogyasztóvédelem igazgatója a nyáron minden magyar tábort zaklatott jelenlétével, de több törvényességi gond is felmerülhet, ha mindenkinek csak az igazolványát lobogtatja, semmilyen más dokumentummal, küldőpapírral nem igazolva azt, hogy hivatali munkaidőn kívül terepen tartózkodik, hiszen több esetben hétvégén vagy éppen vasárnap „dolgozott” a hatóság. Ennyi erővel éjjel is bezakatolhatnak akárhová az igazolványukkal ellenőrizni, főleg hogy a hatáskört túllépve már nemcsak cégeket, hanem civil szervezeteket, egyházakat is riogatnak rendőri segédlettel. Ezért hív az igazgató minden érintettet a rendezvény után munkaidőben az irodájába, ahol már kiszabhatja a büntetést, hiszen egy vasárnap délután kiállított jegyzőkönyv törvényessége erősen megkérdőjelezhető.
Az ember nem is tudja, hogy a feltűnősködés az aggasztóbb – mert úgy hírlik, prefektusnak készül a fogyasztóvédelmi igazgató – vagy az a tény, hogy precedenst teremthet viselkedésével. Mert eddig a prefektusok állítólag felső parancsra cselekedtek hivatalba kerülésük után. Nehogy ezután a magyarok folyamatos zaklatása jelentse a tisztséghez vezető utat is. Az lesz a jó román, aki már idejekorán odavág a magyaroknak? Vagy az, aki a közösségért dolgozva az egész térség fejlődését elősegíti? Az ő térfelükön pattog a labda, mert mi a gyermekeinket az országnak ebben a leszegényített térségében az ellenőrzött matracos táborokban is fel fogjuk nevelni.
Nemes Előd
