Érkeznek a hírek, hogy a román állam sorozatban veszíti el pereit Strasbourgban az Emberjogi Bíróságon. Szakemberek szerint ez csak a kezdet, az igazi próbatétel még hátravan, a hazai kusza jogrendszernek és igazságszolgáltatási gyakorlatnak mindenképp legkeményebb vizsgája lesz a szembesülés az európai gyakorlattal. Amit az átmenet zűrzavarában a zavarosban halászók megkaparintottak, most jókora keserűség árán ugyan, de visszaszerezheti az, akit tulajdonképpen illet. Ingatlanügyekben történt a legtöbb jogsértés a hazai igazságszolgáltatásban.
A strasbourgi emberjogi bíróság működésébe enged bepillantást az alábbi történet, mely az úttörő perek egyikéről szól. Annál inkább érdemes odafigyelni rá, mert a maga nemében első kedvező ítéletig eljutott folyamodványról, a Bock—Palade-ügyről van szó. A precedenst teremtő jogi esetet meséli el Johann Werner Krempels jogász, akire a sepsiszentgyörgyiek azért is emlékezhetnek, mert kivándorlása előtt itt folytatott ügyvédi gyakorlatot, innen is nősült. Rozsnyai Sándor szakvéleménye szerint hazai viszonylatban elvi jelentőségű esetről van szó. Mi több, úgy is lehetne fogalmazni: megtört a jég.
Az álsalamoni ítélet
Johann Krempels, a freiburgi és berlini ügyvédi irodák vezetője így ismertette kérésünkre az esetet:
— Még a második világháború alatt történt, hogy egy kolozsvári Bock nevű banktisztviselő házat vásárolt Aradon. Utóbb kivándorolt, a rendszerváltás után pedig örökséget igazoló papírokkal telekkönyveztette tulajdonjogát, és visszakérte ingatlanát. Az állam a visszaszolgáltatást megtagadta, arra hivatkozván, hogy miután a házat a háború alatt lebombázták, és 85 százalékban elpusztult, ő azt újjáépíttette, ezért az ingatlan őt illeti. A telket a háború után államosították az 1950/92-es dekrétum alapján, tény azonban, hogy az állam e változást a telekkönyvbe nem vezettette be. De ha telekkönyveztette volna tulajdonjogát, akkor sem számítana jogszerű kisajátításnak a mai gyakorlat szerint. A per folyamán az állami jogtanácsos a következőképpen érvelt: nem vonta kétségbe Bock tulajdonjogát a telek felett, viszont azt állította, a rá épített tömbház állami tulajdont képez. Bock a pert Aradon megnyerte, az állam fellebbezett, és az aradi táblabíróság mindent az államnak ítélt. Erre mi is fellebbeztünk a bukaresti Legfelső Bíróságon, ott olyan ítélet született, mely szerint az épület 85 százalékban az államé, következésképpen a telek 85 százaléka is állami tulajdonba kerül, mi több, a birtokot meg kell osztani. Azt ajánlották, kifizetik a maradék 15 százalék értékét, és azzal az ingatlan egésze az államé marad. Az ítélet a Legfelső Bíróság döntése nyomán végrehajthatóvá vált. Hol a hiba? A román törvény ezúttal nem állt szemben az európai gyakorlattal, a Legfelső Bíróság döntése viszont igen. A Legfelső Bíróság a román törvényt megszegő döntést hozott. A Polgári Törvénykönyv 492-es cikkelye ugyanis tartalmazza azt a tételt, melyet Iustinianus óta tiszteletben tartanak az egész világon, nevezetesen, hogy aki más területére épít, az elveszíti építménye tulajdonjogát. Azaz a terület birtokosa automatikusan az építmény tulajdonosa is lesz, attól függetlenül, hogy az építő jó- vagy rosszhiszemű. Kivételt csak az képezhet, ha előzőleg megegyeztek abban, hogy az építmény a másiké lesz, vagy ha egy külön törvény azt lehetővé teszi. A Legfelső Bíróság — hogy ne kelljen az ingatlant visszaszolgáltatnia — nem döntött pártatlanul, megkerülte a törvényt, és kitalált egy nem létező felülépítményi jogot, s az idevonatkozó gyakorlat megfordításával azt állapította meg, hogy az épület fölötti tulajdonjog kiterjed a terület feletti tulajdonjogra is. A jogelv pont ennek a fordítottja. A Legfelső Törvényszéknek ez a ,,találmánya", melyet a strasbourgi bíróság is ilyenként jellemzett, nyilvánvalóan ellentmond a román törvénynek is. Azaz a törvényszék nem alkalmazta a román törvényt. Ilyesmi csak akkor következhet be, írtam érvelésemben, ha valaki beavatkozik az igazságszolgáltatási folyamatba. Egy valóban független bíró ilyen ítéletet ugyanis nem hozhat. Ez a legnagyobb gond a román rendszerben: nem átlátható, hogyan születnek az ítéletek.
A pernek ez az első szakasza 1992-től 2000-ig tartott, Bock közben meghalt, és a pert örökösei folytatják.
Kis kitérő:
mégis mit lehetne még tenni?
A károsult félnek Kremples szerint különben hasonló esetben több lehetősége nyílik a megoldáskeresésre. Bár a törvény nem semmizi ki akkor sem, ha az építtető jóhiszeműen cselekszik, azaz az idegen telken felhúzott minden építményt a telek tulajdonosának ítél, mégis figyelembe vehető ez az eset is. Megjegyzendő: majdnem általánosan elfogadott, hogy az akkori román államot nehezen lehet jóhiszemű bitorlónak nevezni, hiszen a törvényeket ő hozta, ismernie kellett tehát őket. A károsult tehát hasonló helyzetben megteheti azt, hogy kéri az építmény tulajdonjogát, de kérheti lebontását is, mi több, maga lebontathatja. Megteheti — még akkor is, ha rosszhiszeműnek minősül az építtető —, hogy felajánlja, kifizeti a befektetés idején érvényes árak szerint az anyagot és munkabért, a korabeli nyugtákra építve. (Az infláció miatt ez ma szimbolikus összeg lenne.) És megteheti azt is, hogy eladja az építményt telkestül az építtetőnek — de mai értéke szerint.
Az európai fórum
Strasbourgba 2001-ben került az ügy az Európai Emberjogi Bíróságra, és annak első, még nem jogerős ítélete 2007-ben született meg a nemzetközi sajtóba Bock—Palade-ügyként bekerült perről. Azaz összesen tizenöt évre volt szükség eddig, hogy a tulajdonos jogát elismertessék. Kérdéseink a strasbourgi folyamodás feltételeit firtatták, nyilvánvalóan ez érdekelheti a precedens tanulmányozóit a leginkább:
— Jó tudni, hogy Strasbourghoz a végleges ítélet meghozatala után hat hónap folyamán kell fordulni, még akkor is, ha közben a rendkívüli fellebbezési lehetőséghez folyamodik itthon az ember, különben lekési a határidőt, és elveszíti jogát a nemzetközi bíráskodáshoz. Azaz, ha a táblabíróságon végleges marad az ítélet, hat hónapon belül szükséges az Európai Emberjogi Bírósághoz fordulni, különben lekésik a határidőt.
— Miért tartott hat évet? Rendkívül sok a benyújtott ügy. Pillanatnyilag az Orosz Föderáció és Románia vezet a panaszok és fellebbezések számában. Románia ellen kb. tízezer esetben tettek panaszt eddig, és e szám csak nőhet a jövőben. Az átfutási idő a dossziék kiegészítése miatt is nyúlik, amikor új iratokat kérnek be.
— Tudni kell, hogy Strasbourghoz írásban lehet fordulni, betartva bizonyos formai szabályokat: ismertetni kell a tényállást, megindokolva, miért tartja sérelmesnek a fellebbező a kifogásolt ítéletet, valamint legalább utalásszerűen, hogy az Emberjogi Konvenció mely alapjoga sérült a folyamodó véleménye szerint. Természetesen, be kell nyújtani a per dokumentációját, a korábbi ítéleteket, a bizonyítékokat és egyéb iratokat — mindezek beadhatók annak az államnak a nyelvén is, ahol születtek. Ha a bíróság vállalja az ügyet, értesíti az érintett állam képviselőjét a döntésről, és felkéri, foglaljon állást egy éven belül. Miután az állam ismerteti álláspontját, a fellebbező még egyszer élhet a válaszadás jogával. Ezt követően két dolog történhet: a bíróság megkérdi a feleket, kívánják-e a nyílt tárgyalást, vagy lemondanak róla. Az utóbbi meggyorsíthatja az ítélethozatalt, de csak abban az esetben tanácsos ezt választani, ha csak jogi kérdéseken fordul meg a per, és nincsenek tisztázandó tények, melyek tanúkihallgatást, vitát, szakvéleményezést tesznek szükségessé. Ha ezek mellőzhetőek, a bíróság dönt a tanácskozó irodában (Cameră de consiliu). Mi így jártunk el. Különben még több időt emésztett volna fel, mivel a nyílt tárgyalásokat havonta egyszer tartják talán, és az iratcsomók iktatásának sorrendjében.
*
Krempels úrnak tehát sikerült elérnie, hogy a nemzetközi bíróság megállapítsa: a tulajdonjog megmarad, nem csupán azért, mert ma alkotmányellenesnek számít az akkori államosítás, hanem itt a másik körülmény is szerepet játszik: az, hogy még az akkori törvény szerint is illegálisnak számított az államosítás, Bock ugyanis köztisztviselő volt, és az 1950-es dekrétumban az áll: a köztisztviselők kivételt képeznek a kisajátítás alól. Ezért tartja különösen felháborítónak, hogy Aradon átlátszó ürügyekre hivatkozva az önkormányzat közben új pert indított a Bock-ügyben, és vagyonmegosztást követel. Az erre szóló ítélet végrehajtását azonban, pontosan a strasbourgi első döntésre hivatkozva sikerült felfüggesztetni, míg a román állam fellebbezésének ügyét — erre három hónapot kapott — letárgyalja a nemzetközi bíróság.
