Épülnie, fejlődnie kell városunknak, ezzel tisztában vagyunk, nehezen tarthatóak a határidők, hol a kivitelező nem győzi, hol az időjárás szól bele, ám az is elfogadhatatlan, hogy a tervezéskor mindezzel nem számolnak. Lehet gyorsított ütemben cincálni a főteret, a Kossuth Lajos utcában felszedni és újrarakni a kockakövet, ha nem vagyunk képesek szeptember közepére, a tanévnyitásra egy iskola bejáratát használhatóvá tenni. Kikiáltható, hogy immár járható a Kórház utca, de autós legyen a kormánykerék mögött, aki végig tud szlalomozni az aknafedők között, főként, ha szemből is árad a forgalom, vagy betéved a közlekedésre alkalmasnak nyilvánított Gábor Áron utcába, ahol munkagépek állnak keresztbe, nincs egy rendőr vagy egy munkás, aki irányítsa a behajtókat, megy mindenki, míg dugóba nem keveredik.
Jó, hogy végre történik valami nálunk is, ám sokszor tűnik úgy, hogy túl sokat vállalt a városvezetés, ki-kicsúszik a kezükből a folyamat irányítása, és eluralkodik a káosz. Polgármesterünk augusztus elején azt nyilatkozta, már csak egy kicsit lesz rosszabb, a legkényesebb szakaszok iskolakezdésre elkészülnek. Nem volt igaza, sokkal rosszabb lett, és nem készültek el. Kicsit lassabban, több ésszel, jobb szervezéssel, szigorúbb számonkéréssel talán zökkenőmentesebben haladna Sepsiszentgyörgy szépülése, és kevesebb szülő, autós méltatlankodna, a tanévkezdés napja pedig nem a közlekedési rémálom miatt maradna emlékezetes.