Az áldatlan helyzetért ki a felelős? Jogi szempontból Lázár-Kiss Barna András polgármesternek volt igaza, hiszen a törvény egyértelműen mellette áll: a vita tárgyát képező beruházásokhoz hasonlókat – a kazánok kicserélése és a fűtésrendszer felújítása, illetve a mellékhelyiségek rendbetétele – a bérbeadónak kell elvégeznie. Ám a városvezető sem teljesen vétlen, hiszen mondhatni túlontúl hamar feladta a kompro­misszumkeresés útját. Próbaképpen megkereshette volna például Tóth József plébános egyházi feljebbvalóját, hátha nála több megértést talál az ügyben. Találhatott is volna, mert a város az ingatlant nem ingyen használta, évente negyvenhétezer lejt fizetett – számoljunk csak: a patinás épület 2004. április 6-i visszaszolgáltatása óta eltelt időszakban csaknem félmillió lejt! –, a jelentős összeg elvesztésének kilátásba helyezése talán befolyásolta volna a végkimenetet.
Most már mondhatni mindegy, fölösleges azon morfondírozni, ki a felelős, s miként lehetett volna a konfliktushelyzetet feloldani. Talán nem olyan nagy baj, hogy nem a Gaál Mózes Általános Iskola használja az elkövetkezendőkben a diákdombi épületet. Az biztos: üresen nem állhat, minthogy az sem elképzelhető, hogy az eredetileg is iskolának szánt épületet világivá – mondjuk irodaépületnek – alakítsák át. Tóth Józsefnek viszont megadatik az a lehetőség, hogy bizonyítsa, a közösség szolgálatát tartja üdvös feladatának, s partnerül hívva a református és unitárius egyházat, megteremtethetné például a baróti egyházi iskola alapjait. Teljes évük lenne arra, hogy a megviselt ingatlant együttes erővel felújítsák, beszerezzék a szükséges engedélyeket, kiválasszák a legmegfelelőbbnek tartott tanítókat, s a következő tanévben vagy két osztálynyi gyermek már mondjuk a Keserű Mózes Ökumenikus Iskolában kezdje el a betűkkel való barátkozást.
Kérdés csak az, megvan-e a szándék a cselekvésre?