Út az üdülőkörzet felé
Mondják — de magam is emlékszem —, hogy ,,az oroszok bejövetele alkalmával", a Vörös Hadsereg inváziójának idején a hadak kelet—nyugati irányba nyomulva nekimentek a Bodoki-hegység völgyeinek a csernátoni Nagypatak és Maksán a Besenyő pataka völgyén, s így akarták Berlint elérni.
Valakik aztán felvilágosítottak, hogy ez nem is volt akkora botorság, mert a boldog békeidőkben — a Monarchia idejében — ezeken a völgyeken járható szekérutak vezettek át az Olt völgyébe.
Mikor legutóbb állampolgári riasztásra a besenyői víztározó maksai oldalát végigjártam, hadi ügyekben dilettánsként is megállapíthattam, hogy a tó felső csücskét egyetlen ármádia sem tudná megközelíteni. A területet a maksai tanács gondozza, hisz hétvégi házak is találhatóak abban az övezetben, de oda emberfia járművel nem juthat el, s ha az apostolok lován közelít, készüljön fel egy alapos lábbeli- és nadrágszár- vagy harisnyabugyi-mosásra. A fakitermelés behemót kocsijai ugyanis úgy széttaposták az agyagos alapú utat, hogy azon se fel, se le nem lehet közlekedni. Az út peremén sem tudnak felvergődni a kiskocsik, mert a fenyő- és bükkfarönköket úgy belegübülték az agyagos pocsolyába, hogy majd ember legyen, aki kimosdatja e jobb sorsra érdemes fákat a sárból. A tó e fertályában építkezők a hátukon cipelik az ablakkereteket, ajtótokokat, ha nem akarnak a sárba fulladni.
Ez a helyzet.
De van egy jó hírünk is: a maksai tanácsnál elnézést kérnek az adófizetőktől ezért az állapotért. Ahogy az idő engedi, kavicsalapot raknak arra a bizonyos szakaszra, és járhatóvá teszik az utat. A tanács kupás-kanalas erőgépet vásárolt, eszközzel is rendelkezik tehát az útjavításra.
Egyúttal szóltunk abban az ügyben is, hogy a Maksa—Besenyő, megyei hatáskörbe tartozó út is bizonyos szakaszon szinte járhatatlan. Volt, aki Besenyő felől gépkocsival felhajtott az Óriáspince-tetőre, s onnan ereszkedett alá Maksára, mert a kocsi a lenti megyei úton az orrával túrta a sarat.
Elégedetten állapíthattuk meg, hogy Vajda Lajos, a megyei tanács alelnöke intézkedett, és néhány kocsi követ zúdítottak a feneketlen kátyúkba.
Persze, van ott még tennivaló, és egyúttal végre az útszéli, elbokrosodott nyárfasarjadékot is meg kellene fésülni, már csak azért is, mert az arra járók nem azt mondják, hogy milyen megye az ilyen, hanem azt, hogy: Na, ezek a maksaiak is jól néznek ki.
