A tavat a Nagy família azon az öt hektár körüli területen létesítette, amely az egykori hebehurgya, szakszerűtlen kavicskitermelés miatt teljesen degradálódott, és az ebek harmincadjára jutott, akárcsak több tucat társa a térségben. Nagyék a valamikor mezőgazdasági művelésre fogott területet visszaigényelték, és Phare-pályázaton szerzett tizenháromezer eurós támogatással, valamint a megfelelő önrésszel szakszerűen kikotortatták, partjait újraszabták, bizonyos helyeken a vizet három méterre mélyítették, Lengyel József sepsiszentgyörgyi és prázsmári haltenyésztő szakszerű támogatásával ponttyal betelepítették, és mára halfogó oázissá fejlesztették.

A több éven át elhúzódó fejlesztés és környezeti rehabilitáció sok munkát és kitartást igényelt. A Phare-pályázat elnyerése ugyanis sokféle szigorú feltételtől függ. Hogy ezek közül csak néhányat említsünk: a szakmai feltételek és garanciák döntő fontosságúak. Olyan haltenyésztési szakreferenseket kellett keríteni a vállalkozás szakmai lebonyolítására, amilyeneket keveset lehet találni az egész országban. A munkálatokat — kotrást, medermélyítést, tópart-kialakítást — szakvállalattal kellett szerződéses alapon elvégeztetni. A haltelepítést is csak szakvállalat és szakember bonyolíthatja le. A halastó üzemeltetését, a halállomány gondozását diplomás szakember végezheti. Ezért ifjabbik Nagy Tamás a brassói egyetem nemrég létesített haltenyésztési szakán szerzett képesítést. Szerencséje volt, mert Brassó megyében — Háromszékkel ellentétben — annyi a haltenyésztő vállalkozó, hogy a növekvő igényekhez igazodó egyetem ilyen képzést is bevezetett, s így a halastó-üzemeltetésben érdekelteknek nem kellett a távoli galaci egyetemhez fordulniuk.

A Phare-szerződés szerint a tavat öt évig rendeltetésének megfelelően kell üzemeltetniük, amit örömmel teljesítenek.

A tó intenzíven halasított. Főállománya a tavi tenyésztésű ponty. De van benne csuka, kárász, keszegfélék és sügér is. Terveznek süllőtelepítést is. A tó két részből áll, a kisebbik tóban az apró pontyok hemzsegnek, amelyeket majd egy dróthálóval leválasztott kapun engednek át a nagyba.

A tavi tenyésztésű tőponty etetéshez szokott, ezért az idei első nekifutamodások alkalmával a horgászok tele szákkal jelentkeztek a lakókocsiból kialakított horgászrezidencián. A kifogott halmennyiséget ugyanis feljegyzik. A napijegy ellenértékeként egy nagy halat vagy háromkilónyi apróbbat lehet hazavinni. Az első napokban mintegy száz kilogramm ponty akadt horogra. Mivel a legjobb horgászati reklám a kifogott halak nagysága és mennyisége, a tónak jó híre kerekedett, és tömegesen keresik fel a horgászok és a víkendezők.

A tóparti füzes ritkításából származó tűzrevaló áll azok rendelkezésére, akik a kijelölt helyeken sütik a csórékolbászt, kolbászt vagy a nyakkarajt.

Mint érdekességet említjük, hogy a szotyori horgásztavat majdnem száz százalékban brassóiak látogatják. Az eddig kifogott mázsányi pontynak, amely három-öt kilós példányokból állt, gyorsan híre ment a közeli nagyvárosban, s a tópartot ellepték a horgászok meg a víkendezők.

A Nagy família a kerített tó területére fűzféléket és gyümölcsfacsemetéket telepített. A szotyori horgászati oázis területén még van tennivaló. A hely természeti környezete ugyanis degradálódott, a gyomfélék, a kecske rágta fűzfabokrok és a Sepsiszentgyörgyről idehordott háztartási és ipari szemét a domináns tájelem. Jó gazdákra vall az is, hogy a létesítmény területére szánt, burján-visszaszorító fűmag vetésre vár, az elégetett gaz tűzhelyei látszanak a sarjadó gyepen.

Idős Nagy Tamás módos családból származó gazdaember, aki kiemelt birtokosként hét évet áldozott fiatal korából a Duna-deltának és a Brăilai Nagyszigetnek. Szabadulása után élt, ahogy lehetett. Vándorméhészettel is foglalkozott, s a méhektől kitartást és szorgalmat, a gazdálkodás örömét is elleste.

Az Olt kilyéni és illyefalvi, több kilométeres szakaszán a szotyori horgásztón kívül Illyefalva mellett van még egy gondozott víztükör, holott valóságos tófüzér köthetné össze a két települést.