K. Gábor, Sepsiszentgyörgy. Polgármesterünk többször meghirdette, hogy minél kevesebb autót szeretne látni a város központjában, és keményen neki is fogott elképzelései megvalósításának. Miután egyirányúsítottak olyan utcákat is, amelyek szélessége és forgalma bőven elbírná a két irányt, most már egészen ki is tiltják a belváros egyes részeiről a gépkocsikat. A cél az, hogy gyalogoljon a jónép, vagy ha nem akar, keringjen kilométereket egy-egy fizetős parkolóhelyért.
Csak arról feledkezik meg a városvezetés, hogy hétköznap délelőtt nem a séta kedvéért jár senki a belvárosban, hanem azért, mert ott van minden intézmény, ahol a hivatalos ügyekben el kell járni. Ha tehát azt akarják, hogy rendes állampolgár legyek, akkor ne nehezítsék meg nekem ezt, hanem könnyítsenek rajta: tegyék délutánra az ügyfélfogadási időt, vagy vigyék ki az összes hivatalt a város szélére, ahol van parkolási lehetőség, mert a magánszektorban dolgozók nem érnek rá félórás jövés-menésekre munkaidőben!
P. M., Sepsiszentgyörgy. Mindig bosszankodom, amikor a boltban olyan csomagolt árura bukkanok, amelyen az árcímkét összevissza ragasztgatták (többnyire a polcon levő teljes árukészleten, hiába válogatsz), pont a hozzátevőket felsoroló jegyzék vagy netán a felhasználási ajánlat kellős közepére. Ilyenkor mindig azon gondolkodom, hogy ez most rosszindulat, vagy ,,csak” nemtörődömség, a bolti eladói szakmai ismeretek hiánya? De amit egy könyvesbolt kirakatában láttam, az meghalad minden elképzelést. Egy József Attila-kötet borítóján (!) épp a költő arcképére, a szájára ragasztották a cetlit. Szó fennakad...
