Rétyen az Antos János Általános Iskola előtti park nyesett sövényén túl, a gyümölcsösben fedezem fel a fanyeső férfit, s rögvest konstatálom, hogy szakmabéli végzi e tavaszi műveletet, amelytől majd az almatermés mennyisége, minősége és formai értéke függ.
A férfi a fát nem kaszabolja, faragja, hanem a termőrügyeket juttatja napfényhez, szellőhöz, és visszanyesi a fölösleges, növekedésre hajlamos ágakat. A szakszerűséget látom a kézben lévő s a földre helyezett szerszámokban és eszközökben is.
Köszönök, kérdezem, hogy milyen a világ odafenn, s kitől leste el a fanyesés mesterségét. Rétyen tanulta? Nem — mondja —, tizenhat évig dolgozott a sepsiszentgyörgyi kertészetben. És nyugdíjas korában ide-oda elhívták fát nyesni, amit Nagy István — mert így hívják — örömmel végez. Kelemen Antal észrevette, miként áll a szerszám a kezében, miként mutat az általa rendbe rakott gyümölcsfa, és meghívta az iskolájához, hogy a gyermekek is láthassák és tanulhassanak a példából. Hogy elkelne vidékünkön néhány Nagy István, aki hozzáértéssel, alkotómunkaként végzi a dolgát!
