Kiegyensúlyozott küzde-lem jellemezte az első félidőt. Többnyire a vendégek vezettek ugyan, de a félidő véghajrájában felülmúlta önmagát az MSC, a 26. percben egyenlített (12—12), majd kétgólos előnyre tett szert: 15—13. Ezzel az eredménnyel tért szünetre a két csapat. Szünet után, mindjárt az első percben Tankó háromra növelte az MSC előnyét (16—13), aztán megtorpant együttesünk, de így is a 43. percig méltó ellenfele volt a Rapidnak. A 43. percig felváltva vezetett a két csapat, aztán mintha megijedt volna a győzelem lehetőségétől együttesünk, egyszerűen összeroppant a nagy lehetőség terhe alatt. Nem lehet öt lépéshibát véteni egy sorozatban, nem lehet öt átadást véteni sorozatban, nem lehet átlövőként egy mérkőzésen három ,,hazaadást" küldeni az ellenfél kapujára, nem lehet úgy védekezni, hogy hétméterest hétméteresre halmozunk... Hiába védett remekül Zerkuláné, hiába nőtt messze-messze önmaga fölé Gârju (ilyen jól, mint ma, amióta Szentgyörgyön van, még nem játszott), ha képtelen a csapat hatvan percen át jól játszani — úgy, mint az első félidő véghajrájában és a második félidő első tizenhárom percében —, győzni nem lehet! Csak szenvedni, s dühöngeni az elszalasztott nagy lehetőség miatt.