Beköszöntött a tavasz, s városunk lakói elővették kerékpárjaikat. Ezek mellett előkerültek azonban azok a bringák is, amelyeken nincs ülés, nincs váltó, amelyeknek széles a kormánya, és ,,pihe" könnyűek.
A velük kerekező fiatalok a gravitációt meghazudtolva, a hegyi zerge ügyességével jutnak át az útjukba kerülő mesterséges vagy éppen természetes akadályokon. Mondhatni, ők a modern világ új akrobatái. A kerékpár-triál — hiszen erről van szó — hazánkban egy új keletű sport, de országunk határain túl már 25 éves múltra tekint vissza. A sport bemutatásában a 19 éves Orbán Barra Gábor lesz segítségünkre, aki már öt-hat éve triálozik.
Hogy mi is az a triál? Sokan azt mondják, hogy a triál hasonló a golfhoz: aki a legkevesebb hibát véti, az nyer. De csupán ennyi a hasonlóság. A triál egyéni sport, melynek lényege, hogy speciális kerékpár használatával a versenyző végig kell manőverezzen egy erre a célra kialakított mesterséges vagy természetes pályán. A legfontosabb cél ezt úgy megtenni, hogy minél kevesebbszer kelljen lábbal megérinteni a földet, és így minél kevesebb büntetőpontot szerezni. Honnan származik a triál kifejezés? Az angol trial szó jelentése: próbálás vagy kipróbálás. A kerékpártriál-sportban a versenyzők kerékpározási ügyessége mérettetik meg több próbán keresztül, és valószínűleg innen származik a kifejezés.
— A sport maga Spanyolországból származik, először motorkerékpárral űzték. A motorkerékpár-triálos versenyzők a gyerekeknek szerettek volna adni valamit, amin gyakorolhatnak, mielőtt motorra ülnének, hogy már a váltás előtt legyen valami fogalmuk a triálról — állítja Orbán Barra Gábor. Én gyerekkorom óta vonzódom a kerékpározáshoz, s egyszerűen megtetszett ez a sport. Láttam az interneten, a tévében, hogy mit csinálnak mások a biciklivel, és tetszett. Nekifogtam, és lassan elkezdtem fejleszteni magam.
Tavaly a szentgyörgyi bringás országos bajnok volt a junior kategóriában, de 2008-ban már nehezebb dolga lesz, mert csak az elit kategóriában (felnőtt) indulhat. Gábor az elmúlt esztendőben a nagyok között is indult, s harmadik helyen zárta a bajnokságot. Elmondása szerint itthon még nagyon kevés versenyt szerveznek, évente csapán négyet-ötöt. Versenyzőből viszont nincs hiány, egy viadalon akár 60—70-en is vannak, közöttük hölgyek is.
— Szentgyörgyön egykoron többen voltunk azok, akik triáloztak, most már egyre kevesebben vagyunk. Ez talán azért van így, mert sokan elmentek egyetemre, vagy éppen elkezdtek dolgozni, és így nincs már idejük erre a sportra — meséli Gábor.
Mint minden sporthoz, a kerékpár-triálhoz is sok pénz kell, hisz mondhatni, technikai sportról van szó. Egy átlagos kerékpár ára 2000 lejnél kezdődik, a legjobb és a legdrágább biciklik értéke akár 4000 euró is lehet. Ahhoz, hogy valaki kerékpár-triálozásra adja a fejét, elsősorban jó egyensúlyérzékkel kell rendelkeznie, továbbá kitartónak kell lennie — hiszen az elején nagyon lassan fejlődik az ember, s ha leesik a kerékpárról, fel kell állni, és tovább kell folytatnia a munkát. Ezt tette Orbán Barra Gábor is, aki edzései során több kisebb-nagyobb sebet szerzett, egyszer még törött kézzel is versenyzett. Amikor nekifogott triálozni, szülei féltették egy kicsit, most azonban százszázalékosan támogatják, és ha tudnak, mindig segítik, hogy eljusson a versenyekre.
— A külföldiekhez képest mi nagyon le vagyunk maradva — jelenti ki határozottan a szentgyörgyi fiú —, s ennek két oka is van. Egyik ok az lenne, hogy mihozzánk későn érkezett meg a triál. A második pedig, hogy az ország határain túl már egy jó megélhetési lehetőséget jelent ez a sport. Azok az fiatalok, akik reggel felkelnek, rápattannak a biciklire, és edzenek, amíg csak bírják, egész nap nem csinálnak mást. Nekünk itthon iskolába kell járni, dolgozni kell, és a napi két-három óra edzés nem elég. Külföldön a támogatott versenyzők ingyen kapják a bringát, nem kell fájjon a fejük, mint nekem — ha elesek, eltörik a kerékpárról egy alkatrész, hogy mikor érkezik meg az új, és hogy miből lesz pénzem rá. Különböző cégek támogatják őket, mind anyagilag, mind termékekkel.
Gábor — amikor csak teheti — a sepsiszentgyörgyi tervezőintézet mögött található pályán edz, a raklapokból és a kábeldobokból kialakított mesterséges akadályok között egyensúlyozva fejleszti ügyességét és tudását. Elmondása szerint idén külföldön is megmérettetné magát, mi csak remélni tudjuk, hogy siker koronázza majd próbálkozását.