Az emberek nem termékeket, hanem élményeket akarnak vásárolni – idézte Laufer László néhai Steve Jobs, egykori Apple-vezér mondását Sepsiszentgyörgyön az elmúlt napokban tartott Dizájn Héten. A budapesti előadó a magyar fejlesztésű Prezi prezentációs programot ismertetve a felhasználói élményről is beszélt.
Akár a hagyomány és az innováció kettősségét zászlajára tűző, e két fogalom összeférhetőségét értelmező, szombaton véget ért rendezvénysorozat egyik jelmondata is lehetne az említett szólás, hiszen vizuális és biztosan érzékelhető, gyakorlatias élményekre egyaránt fókuszált a formatervezés problémaköreit felvillantó programsorozat. Vélhetően Steve Jobs nem tejre és kenyérre gondolt, amikor a fentieket állította, s bár e két alapélelmiszer még sokáig marad a székelyföldi hétköznapok meghatározója, azt minálunk is egyre többen tudják, egy jobbnak álmodott jövőhöz nem elég túlélni, hanem tervezve, alkotva kellene immár élni.
A dizájn – nevezhetjük akár a jó, a használhatóság és a szép iránti igénynek is – nagyobb léptékű meghonosítása ugyanis térségünk egyik nagy kihívása. Hiszen ha formatervezést említünk, az azt is jelenti, nemcsak saját arcunkra és arculatunkra, öltözékünkre és kiegészítőinkre, önmagunkra figyelünk, hanem Székelyföld arcára és arculatára is. Ez pedig felelősséggel jár, megőrzésre méltó értékeink kiemelését jelenti, falvak, városok sajátos – még megmaradt – arculatának hangsúlyossá tételét, de egyben azt a lehetőséget is tartalmazza, hogy a régi téglákból újszerűt, akár többfunkciós szerkezeteket is létre tudunk hozni. Az innováció ugyanis kreativitást jelent, és korszerűsítést eredményez, márpedig azt is sokan tudják, hogy korszerűsítés nélkül, csupán a vélt vagy valós hagyományok konzerválásával esélyünk sincs megtartó és felemelő Székelyföldet létrehozni.
A sepsiszentgyörgyi Dizájn Héten persze konkrét ötletek, tervek, megvalósított álmok kerültek reflektorfénybe. Apróságok olykor. Hogy például méltó lenne, hogy egy apró csernátoni pálinkafőzdének ne csak szilvája, finom végterméke, hanem saját arculata is legyen. Hogy felszínre bukkantak olyan kézdivásárhelyi értelmiségi fiatalok, akik egységes háromszéki településarculatról gondolkodnak, meg is rajzoltak egy látványtervet, amely a párizsi metrót mutatja, falán pedig szépen sorakoznak a háromszéki falvakba csábító plakátok. Hogy létezik társadalmi és kulturális eseményeket hirdető, míves plakát és könyvterv. Hogy a formatervezés saját otthonunk szebbé és jobbá tételét is szolgálhatja, azaz életünk, életformánk nemesítését is. Persze, adódhat a kérdés, ugyan mitől lenne jobb egy csernátoni földművesnek, ha rendszeresen töprengene céljain, életének ívelésén a falu határába tervezett újszerű faépítményen, a Merengőn? Jobb nem feltétlenül lenne, de bizonyosan tartalmasabbá válna...
Leltározhatunk tehát a Dizájn Hét fontos apróságai között, hiszen az ehhez hasonló rendezvények abban is segítenek, hogy láthassuk a fától az erdőt, vagyis a szépség és az elegancia másságát. Eszmeiségük, gondolatviláguk pedig arra bátorít, még mindig nem késő szakítani a rondító, primitív szokásokkal, hogy érdemes környezetünket, életterünket vonzóbbá, vállalhatóbbá, élhetőbbé tenni.