Mégsem ünnepel senki, csak néhány szociáldemokrata politikus hurrázik, köztük Victor Ponta volt kormányfő, aki a hatalomból miatta kiesett párttársai neheztelését próbálja leszerelni. Felsőbb körökben sokan aggódnak amiatt, hogy a jövő évi hasznot mások fogják lefölözni, de minket inkább az érdekel, hogy hol van az a jólét, amelyet a számok mutatnak.
Valami ugyanis nagyon sántít ebben az állítólagos fellendülésben: csökkent ugyan néhány adó, de ez alig látszik az árakon, a kisebb fűtésszámlákért szurkolunk a meleg ősznek. Nem élünk jobban, mint tavaly, azok sem, akik kicsit nagyobb minimálbért kapnak, és ezt abból is láthatjuk, hogy a tanult és dolgozó rétegek kivándorlási kedve nem apad. Továbbra is nagy számban mennek, és igen-igen kevesen jönnek vissza a kisebb gazdasági növekedésű országokból ebbe a Kánaánba, ahol az ígéretek szerint jövőben még jobb lesz, mert tovább növekednek a bérek – legalábbis az állami szektorban –, és apadnak az adók.
A pénzügyi szakemberek csóválják a fejüket a dagadó költségvetési hiány miatt, de figyelmeztetéseik elrepülnek a politikusok füle mellett. A közelgő választások bódulatában osztogató parlament valójában fosztogat: a Ziarul Financiar szerint Románia idén több kamatot fizetett külföldi adósságai után, mint amennyi pénzt beruházásokra – kórházakra, iskolákra, utakra – fordított, azaz nem jövőt épít, hanem a múltért törleszt. Ez a magyarázata annak, hogy kórházaink kínkeserves lassúsággal korszerűsödnek, az orvosok, asszisztensek, ápolók bére pedig a 25 százalékos emeléssel sem éri el egy képviselőét, aki kényelmes székében üldögélve vagy üzleti ügyei után futkosva még arra sem jön rá, hogy hiába szavazta meg speciális nyugdíjpótlékát a rosszul végzett munkája után, mert ha ebbe az irányba haladunk, belátható időn belül nem lesz elég befizető. Ám amíg a kiváltságosok konvojjal cselezik ki a forgalmi dugókat, külföldi kórházakban kezeltetik magukat, és nem készítik el leckéiket, nem reménykedhetünk a közállapotok javulásában.
A jövő – választási – évi költségvetésben állítólag többet szánnak a beruházásokra, oktatásra és egészségügyre. De csak összegeket közöltek, és nem tudni, hogy arányaikban elérik-e a sok éve törvénybe foglalt, de mindeddig nem alkalmazott küszöbértékeket (a hazai nemzeti össztermék 6 százalékát a tanügy, 4 százalékát az egészségügy), arról nem is beszélve, hogy a több évtizedes lemaradás behozására ennél többet kellene kiutalni. E téren csak Bulgária áll rosszabbul nálunk, amely azonban autópályahosszban szépen lehagyott. De sebaj, hisz nálunk „dübörög” a gazdaság...