A könyvbemutatón őszinte vallomást hallhattunk, miként maga a kötet is az: egy nő mesélt elmebetegsége történetéről – látomásairól, félelmeiről, pszichiátriai kezeléséről – és arról, végül hogyan sikerült legyőznie mindezt azáltal, hogy iszonyú bátorsággal és erőfeszítéssel, újra átélve a tébolyt, megírta regényét. Mint utólag kiderült, több szempontból is nagyszerű munkát végzett. Nemcsak azért, mert született egy kötet, melyet sikerrel mutattak be több székelyföldi városban és Budapesten is, hanem mert felvállalva betegségét, levette magáról a stigmát, és lenézettből elismert, sikeres emberré vált, aki sortársainak, de orvosainak is segítséget nyújtott művével. Orvosát idézve: „élére áll annak a seregnek, akik oszlatni szeretnénk a Sárga Ház iszonyát”, és nagyon sok embernek megmutatta, hogy van kiút a tébolyból.
Mint megtudhattuk, Thamó Kata Székelyudvarhelyen született, már kilencévesen kézilabdázott, többszörös országos bajnok volt, játszott az ifjúsági válogatottban is, de keresztszalag-szakadása véget vetett sportolói karrierjének. Érettségi után Magyarországon dolgozott és gyógypedagógiát tanult, de a munka, az egyetem és a nagyvárosi pörgés előbb fizikailag, aztán szellemileg is lemerítette: előbb szédülés, rosszullétek, aztán szorongás és hallucinációk, majd a teljes összeomlás következett. Kénytelen volt hazatérni Erdélybe és kezeltetnie magát, végül pedig erről a mélypontról sikerült felemelkednie az írás segítségével. Jelenleg azt tervezi, hogy családot alapít, és ennek kapcsán újra fontolgatja az írást: a hozzá hasonló emberek társkeresési nehézségeit szeretné regénybe foglalni.
Ízelítőként egy gondolat a kötetből, melyet a szerző maga olvasott fel a bemutatón: „Az utasok rémülten figyelik, hogy mi történik. Furcsa állapotba került Lili. Szorong, homályosan lát, egyre rosszabbul van. Szétnéz a kocsiban. A nagybátyja helyén második világháborús magyar katonatiszt ül, ruháján sok-sok kitüntetés, hóna alatt puskát szorongat. A katona háborús menekült. De mit is keres ő itt Lili mellett. Segítség! – kiáltaná Lili, de csak némán kortyolgatja a vizet. Kolozsvárra érkezve csak romos házakat lát, az úton mindenütt halottak hevernek, a hullaszag elviselhetetlen…”