Honatyáink ismét kitettek magukért. Megmutatták, kik az igazi urak széles e hazában. A Cioloş-kabinet tagjainak kétnapos meghallgatása, a szavazás előtti és utáni vita nem szólt egyébről, csak saját jelentőségükről. Felelősségük, fontosságuk és nagyságuk hangsúlyozandó arrogánsan alázták a jelölteket, fenyegetésnek is felérő figyelmeztetéseket fogalmaztak meg, egyértelművé tették, bármit is akar a szakértői kormány, nélkülük tehetetlen, nem tudja megvalósítani terveit.
Tették mindezt azután, hogy az utcán kibontakozó népharagtól megriadva egyikük sem merte vállalni a kormányzás felelősségét.
Az igaz, sok baki csúszott Dacian Cioloş kormányalakításába, de figyelembe kell venni, egy szűk hét sem állt rendelkezésére csapatot verbuválni, programot kidolgozni. Jelölteket cserélt az utolsó percben is, a felmerült kérdésekre válaszul bővítette elképzelései vázlatát. Nem jobb, ha valaki beismeri tévedését, mintsem ha makacsul ragaszkodik hibás döntéseihez? A politikai elit, a tévékben okoskodó szakértők többsége azonban igyekezett gyengeségként értelmezni a tétovázásokat, megtorpanásokat, és ízekre szedték a papírra vetett terveket. Kinek sok volt, kinek igen kevés, túl ambiciózusnak találták az egyik fejezetnél sorjázottakat, kevésnek a másiknál megjelenteket. Pedig Dacian Cioloş egyértelműen fogalmazott: programvázlata elveket, követendő irányokat, szükséges célokat tartalmaz, egy hónap áll miniszterei rendelkezésére, hogy immár konkrét adatok, ágazatuk helyzetének ismeretében pontosítsák, mi megvalósítható és mi nem a rendelkezésükre álló esztendőben. Tisztességes, egyenes beszéd, miként az is, hogy számít a parlamentre, demokrácia nem lehetséges pártok és politikusok nélkül, csak támogatásukkal tud majd kormányozni.
Ugyanakkor írott programjában, de parlamenti beszédében is kiemelt helyen szerepelt, hogy feladata megfelelni annak az utcai tüntetéseken megfogalmazott igénynek, amely életre hívta kabinetjét: változásokra van szükség, melyek valóban a köz érdekeit szolgálják, itt az ideje visszanyesni az elmúlt huszonöt évben kinőtt, túlburjánzott vadhajtásokat. Nemcsak a politikusok, a pártok képviselőinek hangjára figyelnek majd a Victoria-palotában, de a civilek szavára, igényeire is – ígérte.
Nehéz feladata lesz Dacian Cioloş miniszterelnöknek megszelídíteni, elképzelései pártjára állítani azt a politikai osztályt, amely kialakítója és első számú haszonélvezője mindannak, amitől meg kellene szabadítania az országot. Az utcát egyelőre maga mögött tudhatja, s ha túlzott taktikázásával nem játssza el az emberek bizalmát, ereje lehet térdre kényszeríteni a tegnap még oly arrogáns parlamentet is. Jövő évben választások lesznek, és ezt nem hagyhatják figyelmen kívül a demokrácia oly nagy hangú, de a nép szavazataiért ácsingózó képviselői sem. Éppen ezért a következetesség, a meghirdetett elvekhez való ragaszkodás lehet a Cioloş-kormány sikerének kulcsa.