Talán nincs is olyan alapanyag, amelyből annyiféle étel készíthető, mint a burgonya, a különféle levesektől a köreteken át az egytálételekig, a legegyszerűbbektől (pl. sült pityóka) mesterszakácsok bonyolult gasztronómiai költeményeiig. Csak Frank Júlia 1990-es kiadású Krumpliskönyvében 262 recept szerepel. Talán csak kompót nem készül belőle. Bor viszont igen, főként Székelyföldön. Ennek igen egyszerű a receptje: rakj meg egy járművet székely valutával, hajts át a hegyeken Vrancea megyébe, s cseréld be szőlőre. Vagy mustra. De félretéve a viccet, a burgonya ma a világ egyik legelterjedtebb haszonnövénye. Bár nem volt ez mindig így.
A burgonya Dél-Amerikából származik, pontosabban a mai Peru területéről, ahonnan a hódítók hozták Európába. Nem terjedt el rögtön, sőt, rendkívül rögös volt az útja, amíg tömegeledellé vált (e történetet dióhéjban összefoglalva a mellékelt jegyzetben olvashatják).
Székelyföldön még később terjedt el, mint Európa más részein, csak a 19. században kezdték tömegesen termeszteni. Szőcsné Gazda Enikő egyik írásában arról számol be, hogy az 1815–17-ben pusztító éhínség idején a lakosság könyörgő levelekkel ostromolta az erdélyi kormányhivatalt. A hivatalosságok rendeletekben utasították a termelőket, hogy tegyék változatosabbá a növények skáláját, olyan növényeket termesszenek, amelyek jobban alkalmazkodnak a helyi időjárási viszonyokhoz, a sok kukorica helyett (amely a zord időjárás miatt rosszul termett) kapásnövényeket és főként pityókát ültessenek. 1816-ban például e növény felhasználásáról szóló részletes tájékoztatásokkal próbálták a lakosság ellenállását megtörni. Akkor terjesztették, hogy a gumók megsütve vagy megfőzve, sózva kenyér helyett is fogyaszthatók. Nekünk például az is fontos, hogy egy papolci falujegyzőkönyvben fennmaradt leírásban már a krumplis kenyér készítését is ismertették. Az 1830-as évektől pedig egyre több háromszéki falujegyzőkönyvben, más iratokban találhatók bejegyzések krumpliskertekről, jelezve azt, hogy egyre nagyobb teret nyert a pityóka termesztése.
A burgonya (Solanum tuberosum) számos néven ismert magyar nyelvterületen. A burgonya számít irodalminak, standardnak, a köznyelvben krumpli, tájnyelveken krumpedli, kolompér, kompér, kolompír, korompér, krompér, grulya, földi alma, svábtök, nálunk pedig pityóka. Világszerte keményítőben gazdag gumójáért termesztik. Rendkívül sok változata ismert, de valamennyi származása Peruba vezethető vissza, ahol már 5000 éve ismerik és fogyasztják, és ahol ma több mint 2500 fajtáját termesztik.
Ma már a felhasználás szerint is kialakítanak fajtákat, például külön szalmakrumplinak valót, más fajtát csipsz előállításához, mást sütéshez vagy főzéshez. Háromszékre nemrégen került be egy számunkra különleges fajta, a lila burgonya, amely feltételezések szerint 200 éves, ősi perui fajták keveréke. Mellékelt írásunkban olvashatnak háromszéki meghonosításáról. Elkészítése hasonló a többi fajtáéhoz, krumplipürétől salátán át különféle köretekig bármit főzhetünk belőle.