Hétfőbetegségnek hívjuk a szerkesztőségben azt az állapotot, amikor az ember csak úgy bámul ki a fejéből, néz, és nem lát, beszél, és nem mond semmit. Ilyenkor nem nagyon akarózik senkinek dolgozni, folyik a duma és a kávé, kavarog a füst, olykor röhögünk és néha álmodozunk.
Például arról, milyen jó volna, ha a számítógép megírná azt a bizonyos cikket, amelyet a főszerkesztő kér. Az újságíró megad néhány kulcsszót, pár alapinformációt, műfajt, terjedelmet, ilyesmiket, az okos gép meg pillanatok alatt legyártja a kért szöveget. De az sem baj, ha hosszabb ideig gyötri magát, az alatt meg lehet inni egy újabb kávét, reggel óta az ötödiket immár, újra át lehet beszélni a hétvége történéseit (merthogy a hétfőbetegség általában hétfőn jelentkezik, de ez nem kötelező), politika, foci s a többi, általában olyan dolgokat, amelyekhez mindenki ért. És a gép majd pittyeg, amikor elkészül a rá bízott feladattal, akkor az újságíró leül a képernyő elé, átfutja az írást, belejavít, ha szükséges, de inkább ne legyen szükséges, elvégre a gép azért gép, hogy elvégezze az ember helyett a munkát.
Korszakalkotó ötlet a hétfőbetegség kínjában elméletben megalkotott cikkíró program – csakhogy rég kitalálták már. Robotújságírásnak hívják, és rohamosan fejlődik. Előbb csak az egyszerű, ismétlődő fordulatokat felhasználó közleményeket gyártották az automaták, pénzügyi híreket, időjárási előrejelzéseket, hasonlókat, mostanára már akár komplex elemzéseket is: a kért témában a robot összegyűjti a világhálóról a releváns és aktuális információkat, szakemberek véleményéből szemléz, akár irodalmi idézeteket is felhasznál. Egyesek úgy vélik, ez az újságírás új iránya lehet, főként a diktatúrákban, ahol a sajtómunkás tevékenysége nagyjából kimerül az állami hivatalok közleményeinek átmásolásában, értelmezésre, ne adj’ isten, kételyek megfogalmazására nincs módja. De a demokráciában is nagy hasznára válhat a robotújságírás hatalomnak és ellenzéknek egyaránt, hiszen a megfelelő paraméterek beállításával a program olyan általánosnak tűnő, mégis célszerűen kilúgozott cikkeket gyárt halomra, amilyeneket megrendelői kívánnak. Nem kell félinformációkkal etetni, sajtóreggeliken kényeztetni, off-record titkok elárulásával a bennfentesség illúziójában tartani, bármilyen módon manipulálni az újságírót, egyáltalán: nem is kell majd újságíró, hiszen a számítógép és a nagyon találó nevekre – Dreamwriter, Wordsmith stb. – keresztelt programok elvégzik a piszkos munkát.
A mi hétfőbetegségeink során kitalált cikkíró programunk természetesen bármiféle szándékosságtól mentes lett volna, hiszen a gondolkodást a világ minden kincséért sem bíznánk gépre.