Sokan sokszor elmondták, leírták az elmúlt napokban, hogy milyen nehéz feladat vár az új kormányra. Legtöbben a parlamenttel megvívandó csaták, a politikai osztály ellenállása miatt aggódnak, mások a Ponta-kabinet által hátrahagyott költségvetési katyvasz kibogozását vélik jelentős kihívásnak, és nagyon gyakran elhangzik az is, szűk év áll a szakértő miniszterek rendelkezésére, ez idő alatt aligha alkotható maradandó, visszafordíthatatlan.
Politikai csatáit majd csak megvívja valahogy a kormány, vasárnap reggel első interjújában maga Dacian Cioloş is úgy nyilatkozott: vannak közvetlen eszközei a kormánynak, és nem ódzkodnak majd használni ezeket, ha a politikum ellenállásába ütköznek változtatási javaslataik. Remélhetőleg megbirkóznak valahogy a költségvetési egyensúllyal is, a legnehezebb azonban az egy szűk esztendő lehetőségeinek felmérése lesz: mérlegelni, mivel kellene kezdeni, mi a legsürgetőbb, hol indítható be úgy a változás, hogy egy következő, immár politikai kormány is vállalja a folytatást.
Döbbenetes számvetést készített egy bukaresti gazdasági napilap, öt olyan adatot elemez, amely megmutatja, milyen mély gödörbe süppedt Románia. Az országban található hétmillió háztartás közül kétmilliót még mindig nem sikerült csatornarendszerre csatlakoztatni, a munkaképes lakosság egyharmada (kb. 2,6 millió) foglalkozik mezőgazdasággal, ám olyan kis területen, amely a túlélést is alig biztosítja, a nyugdíjalap hiánya elérte a 40 százalékot (évi 20 milliárd lejt), a gyermekszaporulat vészes mértékben csökkent (egy nő átlagosan 1,3 gyermeket vállal Romániában), és a végzős diákok egyharmadának nem sikerül az érettségije. Öt olyan mutató, mely rávilágít: huszonöt évvel a rendszerváltás után milyen távol állunk az oly nagyon vágyott nyugati jóléttől, az utóbbi három tétel pedig a vészes jövőt is körvonalazza. A nyugdíjasok emelkedő száma, az egyre fogyatkozó népesség és az oktatási rendszer csődje fekete képet fest az elkövetkező évtizedekről. Mindez csak egy szeletkéje a román valóságnak, de jól mutatja, mennyi mindent hanyagoltak el az eddigi kormányok. Hol a gazdasági válságokból való kilábalással, hol a növekedés mámorával voltak elfoglalva, és mindig háttérbe szorultak vagy megrekedtek a hosszú távon fontos dolgok.
Csodákat nem várhatunk az új kabinettől sem, de ha valóban oly jeles szakembereket gyűjtött maga köré a miniszterelnök, talán sikerül helyes mederbe terelniük néhány megfeneklett vagy tévútra térített folyamatot. Valós terveiket, szándékaikat december közepén ismertetik, akkor kiderül, vegetálásra, tűzoltásra vagy komoly alapok kiépítésére rendezkednek be. Majdani politikai pályát alapoznak – ahogy rossz nyelvek ezt már előrevetítik –, vagy valóban tenni akarnak, maradandót alkotni? Legkésőbb egy év múlva már tisztán látszik, újabb kudarcos kísérlet volt Johannis szakértői kormánya, vagy mégis van esélye Romániának kimászni a nagyon mély gödörből.