Tordai Árpád A két világháború közötti iskolai helyzet Homoródalmáson című korvizsgáló írása világította át legéletesebben a sötét időt emlékek, vallomások, dokumentumok idézésével. A román nyelvet tanító, történészhajlamú tanár, akinek „választott szülőfaluja Homoródalmás”, egy „történelmi párhuzammal fordult a múltba, s úgy gyűjtögetett egybe tovább tényállásokat: „...Még ma is élnek Homoródalmáson, akik az egyszerű ember politikummentes emlékezésével pontosan fel tudják idézni az akkori oktatási helyzet szomorú emlékeit.
Az erőszakos asszimilálás akkori végrehajtói kegyetlenségben semmiképp nem maradtak el az ötvenes évek kollektivizáló kommunista talpnyalóinak eljárásaitól... Almáson a 2200 unitárius lakos a község tősgyökeres (=!) magyar elemét képezi. A görög katolikus egyház hívei »itt magukat oláhoknak nevezik, kiknek egy része teljesen magyaros érzésű, és anyanyelvét is teljesen elfelejtette...« …Kezdődik az ún. első román világ... Megvonják az anyagi támogatást a felekezeti iskoláktól, és automatikusan beindulnak az állami iskolák, amelyek oktatási nyelve a román... Homoródalmáson egyszerű a helyzet. Az 1909-ben épült állami iskolában tanulnak a nebulók. 1920-ban, az új államhatalmi helyzet első évében az iskolai évet öt tanerős magyar tagozattal, 251 tanulóval és egy tanerős román osztállyal, 32 tanulóval kezdik, azaz kezdenék, ha az iskolaköteles gyerekek járnának iskolába, ám egy részük szolgálatba megy, így a román nyelvű osztályba csak öt tanuló iratkozik be. Kezdődik a meggyőzőmunka, amely egyelőre valóban meggyőző jellegű. Az egyháznak nincs pénze, a földbirtokot újraosztják, az unitárius egyház kárára és a görög katolikus egyház javára... A magyar nyelvű oktatásért, annak megőrzéséért egyházi és közéleti vezetőink többirányú kísérletet tesznek. Aláírásgyűjtő püspöki körlevél is születik, melynek eredményét akkori főpásztorunk II. Károly királyhoz intézett, iskoláink életéért esedező kéréshez csatolja... Eközben Homoródalmáson zajlott az élet. Az addigi magyar tanítók helyébe lassan megérkeztek a román nemzetiségűek. Elkezdődik a románosítás, melynek fő kivitelezője, sajnos, ahogyan nálunk lenni szokott, egy magyar volt, Ferenczi László személyében, aki 1937-ig jegyzősködött Homoródalmáson... Jegyzőelődje román létére nem volt hajlandó azt a sok »porcăriét« végrehajtani, amire a helyi görög katolikus pópa, Todoran Gheorghe rá akarta venni, inkább elhagyta a községet... A gyerekek nem tudhatták, és ha tudták, sem érthették meg, hogy nekik kell szenvedni azért, ha magyarnak vallották magukat; ők ártatlanul járták az osztályokat, bár csodálkoztak azon, hogy a régi magyar tanítók helyébe olyanok kerültek, akik magyarul nem tudtak, és nekik minden tantárgyat románul kellett tanulniuk. Hetente volt egy magyaróra és egy unitárius vallásóra. ...»Örökké bangyiloztak; azt sem tudtuk, mit jelent« – emlékeznek az idősebb almásiak... »Papondekli cédulát akasztottak a nyakunkba – emlékezik Nébel Anna néni –, tudja, mi is hitványok voltunk, elárultuk azt, aki szünetben magyarul beszélt, aztán jött a szidás, még a verés is annak, akinek a nyakába került a Vorbeşte romăneşte felírást tartalmazó szégyentábla.« … Ahhoz, hogy ennyi román gyerek legyen, szükség volt román szülőkre is. A szülők átállítása tervszerűen történt. Kezdték a gyávábbakkal, akiket nevük után átírtak, a többit Ferenczi jegyző behívatta, szóba állt velük, az ellenszegülőket a lövétei rendőrőrsre vitték, ott megverték, addig hurcolták, míg át nem álltak. Érdekes, hogy országszerte elég sok magyar anyanyelvű görög katolikus volt, és mégis Homoródalmáson azért hajtották a görög katolikus vallás kebelébe az unitáriusokat, hogy románnak nyilváníthassák őket... Todoran Gheorghe és felesége az iskolában tanítottak. Todoran görög katolikus pópa jól ismerte a magyarok lelki világát, hisz állítólag Dicsőszentmárton környékéről származott. Ő az értelmi szerzője a románosítás homoródalmási végrehajtásának. Hogy nem válogatott eszközökben, tettei igazolják... az áttérítés rábeszéléssel, csábítással, illetve erőszakkal történt... A hittérítések és az iskolai sérelmek híre Homoródalmásról eljutott Kolozsvárra, és dr. Boros György unitárius püspök közbelépését igényelte, aki közölte, hogy személyesen járt el: a minisztériumba »írásbeli memorandumot nyújtottam be, felmutattuk nekik híveink 1766. évtől való eredeti összeírását, annak igazolására, hogy a helyi hatóságok által román nemzetiségűnek nyilvánított Kádár, Sándor, Csoma, Dimény, Dombi, Kerekes, Kovács stb. családok már majdnem 200 évvel ezelőtt is unitáriusok voltak, s így magyarok.« ... Közben Homoródalmáson őrölt a hatalom malma, de mielőtt bemutatnám az egyéni sérelmek sorát, nyilatkozatok és passzusok halmazából kiválogatva a legjellemzőbbeket, tekintsük át azt a kimutatást, amely a homoródalmási unitárius egyházközségben történt át- és kitérésekről tanúskodik.
Azon személyek, akik különböző okok miatt menekültek a görög katolikus egyház, illetve annak homoródalmási pópája védelmébe, akik »egyetlen út az átállás« jelszóval kivételezéseket eszközölt falopás vétsége, katonaság alóli felmentés, valamint más ügyekben, az ilyenformán áttértek neve után az »önként tért át« megjegyzés szerepel... A fenti adatokból kitűnik, hogy a két világháború között 273 esetben alkalmaztak erőszakos áttérítést a görög katolikus vallásra. Az 1928. és 1929. évben kezdődik az erőszakos hittérítés, ami Homoródalmás esetében azonos a románosítással. »– Tudja, kérem – mondja Csíki János bácsi, míg a templom felé ballagunk –, az én szüleim is átálltak, valóságos vallásháborút vívott az a Todoran, de most jöhetne, semmit sem ért az erőszakoskodás, egy hívet se kapnak. Nagy az Isten hatalma...« –, a többit lenyeli, de látom, arcát keserű emlékek felhője borítja be... De térjünk vissza vizsgálódásunk korába, lapozzunk bele a Ferenczi László jegyző úr tevékenységét igazoló dokumentumokba. Jegyzőkönyvek, nyilatkozatok alapján alakul ki a kép egy olyan állami hivatalnokról, aki később a bevonuló magyar hadsereg illetékeseinél, immár mint nagygalambfalvi jegyző, elsőként jelentkezett és kapta meg a magyar Nemzetvédelmi Keresztet. A kitüntetést az almásiak megfellebbezték, és a hatóságok visszavonták. A családok minden tiltakozása ellenére a családneveket románosan írta be az anyakönyvbe. Így lett a: Tikosi név helyett Ticoşan, a Rácz helyett Raţiu, Csíki helyett pedig Chichi. Ezek a családok nemcsak hogy nem használták a románra átírt családnevüket, de az ellen tiltakoztak is. Ferenczi hívatta az embereket áttérés végett a jegyzői irodába, s ott fenyegetéssel, ígérgetésekkel bírta rá arra, hogy vallásukat elhagyják. Egyes »áldozatokat« rendőri megveretéssel, a határon való áttelepítéssel fenyegetett... 1935. január 22-én a jegyzői irodába idézte Vaszi Miklóst. Jegyzőként felszólította, hogy térjen át görög katolikus vallásra, mivel ez minisztériumi rendelet. »Én erre azt válaszoltam, hogy ha a minisztériumtól jött a rendelet, akkor nincs miért felhívni minket. A jegyző úr azt mondta, hogyha áttérek, hivatalt kapok, amit én elutasítottam« – nyilatkozta Vaszi Miklós. Három nap múlva visszaidézték. Nem jelent meg. Hajnali négy órakor megjelent a házánál két lövétei csendőr, »akik engem a Lueta-Lövéte-i rendőrőrsre felkísértek, azzal, hogy ott katonai ügyben kell megjelenni. Megjelenvén az őrsön, az őrsparancsnok nem lévén felkelve, ott tartottak éhesen és a téli hidegben az udvaron 10 óráig«... Vaszi Miklóst egy hasábfával háromszor fejbe verték, egy órát az őrs pincéjében tartották, majd hazaküldték, hogy az anyakönyvi kivonattal jelentkezzen, amit természetesen Ferenczi László töltött ki.
A panaszok folytatódnak... Egy ilyen nyilatkozatban Csíki Sándor (diák) kijelenti, hogy az »1926-os évtől egészen 1940-ig családommal együtt Brassóban tartózkodtam, és sem ott, sem pedig itthon soha nem volt vallásom elhagyására irányuló gondolatom. Mégis, amikor 1940-ben Brassóból hazajöttem, nagy megütközéssel értesültem arról, hogy Ferenczi László jegyző átírt volt a görög katolikus vallásra.« A fent nevezett kijelenti: a román hatóságokkal egyetlenegyszer volt dolga, amikor a következő kijelentéséért büntették meg: »Addig, amíg Romániában lesz Homoródalmás, haza nem jövök.«... Nekünk sok bátor és üldözött ősünk volt, ilyen Simén tiszteletes is Homoródalmáson... De engedjük magát Simén Domokos tiszteletest beszélni: »Február 26-án a csendőrség a lelkészi lakásban és a templomban házkutatást tartott, melynek során a lelkészi irodában állítólag az egyik szekrény alatt több dinamitot mutattak fel.« A pap véleménye szerint vagy ők maguk, vagy valamelyik ezzel megbízott emberük csempészte oda, »mindenesetre elég ügyesen rendezték a komédiát, hogy azt nem vettük észre.« Ez év (1936) április 26-án az istentisztelet végén bészedet tartott, mely irredenta tartalmú, s a közrendre, az állam nyugalmára izgató volt« – hangzik a Simén tiszteletes elleni törvényszéki vád. »A vallásos tárgyhoz példákat hozott fel az összetartásra, a magyar történelemből említvén Szent Istvánt, IV. Bélát, Szent Lászlót, II. Lajost és Corvin Mátyást. Azzal végezte a prédikációját, hogy egyesült lélekkel várjuk ezen bolondság elmúlását is, vagyis a román uralomét« – folytatódik a vádaskodás.”
(folytatjuk)
