„Bordi András ügyvédje vagyok azon a tárgyaláson, amelyet egy virtuális fórumon folytatnak a művészet értelméről. A fórum virtuális, a téma azonban valóságos, hiszen ahogy ma Európa léte és értelme van mérlegen, úgy mérlegen van az európai művészet léte és értelme is” – mondta Banner Zoltán művészettörténész és eladóművész a Bordi András festőművész (1905–1989) születésének 110. évfordulója alkalmából szervezett kiállítás megnyitóján szombaton délután a zsúfolt Erdélyi Művészeti Központban.
Bár Bordi András fia és a tanítványai közül is sokan jelen voltak a kiállításon, az érdeklődők többsége számára a művész neve és munkássága már inkább csak legenda, ezért Banner Zoltán azzal indította az egykori atyai jó barátja és példaképe festményeiből készült tárlat megnyitóját, hogy röviden felidézte a művész életének fontosabb állomásait.
A marosvásárhelyi református kollégium elvégzése után Bordi András a budapesti képzőművészeti főiskolán, majd egy évig Párizsban tanult, de miután nagy mesterek elismeréseit és fontos díjakat is elnyert, hazatért, és megfestette faluja, Héderfája, és egyben Székelyföld paraszt-arcképcsarnokát, kidolgozva közben jellegzetes akvarell-technikáját. A harmincas évek végén, engedve Bernády György unszolásának, Marosvásárhelyre költözik, megtalálja méltó helyét a városi festőiskola élén – amit Izsák Márton szobrászművésszel együtt a marosvásárhelyi híres művészeti középiskolává alakítanak át –, majd a képtár élére kerül, ahol igen fontos szerepet vállal többek között abban, hogy a Bernády által megszerzett magyar klasszikus festők gyűjteményének jó része megmeneküljön a háború pusztításától. A polgár-, és élmunkás-portrésorozat megfestése után több kitérő következik, majd elkészíti a Maros és Küküllő mentét megörökítő monumentális tájképsorozatát. Bordi a székely festőiskola második nemzedékéhez tartozik, akiről nagyon hálásan vallanak a népes harmadik nemzedék tagjai.
Banner Zoltán szerint a transzatlanti civilizáció jelenleg olyan művészeti forradalmat él át, amiben örökre elveszhet a táblakép, mely mindig szervesen összefüggött a manapság egyre devalválódó „otthon” fogalmával és funkciójával. Bordi az erdélyi emberek otthonszükségletének igézetében dolgozott, mint ahogy az egész transzilvanista irodalom és művészet is az erdélyi ember fizikai és lelki otthonának megteremtéséért született, és tartott 1990-ig.
Banner Zoltán megnyitóbeszéde után Bordi Géza, a művész fia a család nevében megköszönte a közönség érdeklődését, elmondta, hogy a család, képtárak és műgyűjtők képeiből összeállított kiállítás csak töredéke az életműnek, és édesapja művészetének méltatását is kiegészítette pár gondolattal. Mint mondta, életének utolsó másfél évtizedében Bordi András áttért az ábrázolásról a kifejezésre, ahol a táj már csak indok volt ahhoz, hogy érzelmeit, vízióit megfogalmazza.
A kiállításmegnyitó Szabó Réka Fruzsina középiskolás diáklány népdaléneklésével és rövid performansszal zárult: Banner Zolán egy eddig ismeretlen Bordi-festményt ajándékozott az EMÜK-nek, elmesélve, hogy a képet pár hónapja bízta rá egy szociális otthonban élő idős hölgy, Májai Ferenc, Marosvásárhely egykori polgármesterének (1940–44) lánya, akit a portré ábrázol.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
