Az ember már-már jóízű kajánkodással figyeli, mekkora nekibuzdulással készülnek a pártok — egyelőre enkeblükben — a városgazdai, megyeitanács-elnöki, sőt, tanácsi helyek megszerzésére.
A legmutatósabb példát a bukaresti SZDP mutatja, ahol immáron a negyedik jelöltet ajnároznák a főpolgármesteri székbe, föltéve, ha nem lennének más pártok is. De vannak! Az SZDP fővárosi atyamestere, az V. kerület bírója, Vanghelie mester először önmagát jelöltette volna a magas funkcióra, de belátván, hogy amit nem bír a szarka farka, azt nem kell erőltetni, először Miron Mitrea jelöltségéhez csatlakozott-csapódott, aztán Sorin Oprescu lett rövid időre rokonszenvesebb neki, hogy végül beletörődjék egy teljesen újnak számító jelölt, Diaconescu kötelező dicsőítésébe. Hiába funkció, hiába a nagy akaródzás, az SZDP-ben még mindig Iliescu parancsol, s neki gazsulál most Adrian Năstase is, akit — úgymond — ,,a sírból" és a korrupcióügyészek karmaiból hozott vissza a politikai élet élvonalába. Különben Sorin Oprescu fődoktor nyüzsgölődése a legnevetségesebb, aki legalább másfél évtizede akar Bukarest első emberévé válni, de sehogyan nem jön össze neki. Nehéz megérteni, hogy egy ilyen fő-fő doktor (vagy inkább: vajákos, kuruzsló?!) miért ragaszkodik annyira a politikai pályához.
Ilyesféle torzsalkodás, könyöklés nálunk is vagyon: elég az előválasztásos listák manipulálására, a hatalmi szóval fölülírt ,,népakarat" megváltoztatására gondolni, de erről most hadd ne is szóljunk — majd megtehetjük, megtesszük a választások után —, de azt a valóságelemet nem kerülhetjük meg, hogy jelezzük: öncsonkításba fogtunk, s a felek (a jobb és a bal kéz) egymást vádolják az összefogásra való képesség hiányával, a tárgyalóképtelenséggel, a nagy közösségi érdekek elárulásával. Valami vélt erkölcsi fölény nevében, de voltaképpen alacsony röptű pozícióharc jegyében.
Pedig — ehelyett! — oda kellene figyelnünk arra, hogyan ,,zárnak össze" a román pártok a tényleges ,,frontvárosok" és az általuk ,,frontvárosokká" tehető helységekben, hogy pártállástól, programtól, politikai dogmáktól eltekintve, szekértáborba gyűljenek a magyar jelöltek legyőzéséért. Marosvásárhely és Sepsiszentgyörgy a két legeklatánsabb példa, bár — egyelőre! — nagy a különbség. A székely fővárosban a szélhámos és alkalmatlan Dorin Florea köré gyülekeznek a jobb- és baloldali román pártok, hogy újra legyőzzék az RMDSZ jelöltjét, s ez annál könnyebb lészen, ha valami eszement magyar ön- és csoportjelöltként még beveti magát a harcba.
Sepsiszentgyörgyön még más a gyermek fekvése, de itt sem elképzelhetetlen, hogy a magyarság belső harcából — a tanács összetételének tekintetében — az ,,összezáró" román pártok profitálnak. Előre hát!