Talán nem időtálló, de annál figyelemre méltóbb műalkotások is születhetnek kenyértésztából. Kenyérborítású könyv. A felszelés előtt már kereszttel ellátott kenyér. Bokszkesztyű. Vagy a kenyérből gyúrt galambforma, melyet az élő galambok felettébb furcsán járnak körül, bele is csípnének, meg nem is, zavarodottságukban csak bólogatnak sűrűn.
Hát ez az intró, amivel Váncsa Domokos földink – ki azért kezdett foglalkozni a „kenyértémával”, mert Sepsiszentgyörgyről elkerülve Temesváron, majd Írországban is hiányolta-hiányolja a hazai ízeket – játékra csábította a Lábas Házban tegnap délután a kenyérműhely hírére begyűlt nem túl nagy számú, de annál lelkesebb közönséget. Mert az alig tipegő s az óvodás végtelen örömét leli, ha valamiféle állatra emlékeztető alakzatot formázhat, s mellette anyuka is rögvest kedvet kap díszes cipót készíteni, persze, a kisült „alkotás” otthon nagybecsű kinccsé válik, ismerős, a pár éve az illyefalvi falunapon a csemetém által készített kenyérmadár jó ideig játszotta a porfogó szerepét. Csak akkor még nem tudtuk, hogy művészetet követünk el...
