Farcádi Botond
Észszerű kompromisszumnak tűnik a kormány, a munkáltatók és a szakszervezetek megállapodása a minimálbér jövő évben esedékes emeléséről, az intézkedés társadalmi, gazdasági és politikai következményeire azonban csak jövőben derülhet fény, a mostani döntés ugyanis számos kockázatot rejt magában.
A tárgyalások során a dolgozók képviselői belementek abba, hogy ne januártól, hanem csak májustól növekedjék a legalacsonyabb fizetés – cserébe az általuk kért 1200 helyett 1250 lej lehet az illetmény. A kormány a maga részéről kénytelen volt engedni a munkavállalók követeléseinek, a korábban hatalmon levő szociáldemokraták ugyanis alaposan felsrófolták várakozásaikat, Liviu Dragnea csapata pedig most is igen határozottan állt ki a bérnövelés mellett. Dacian Cioloş csapatának tehát nem csupán politikai válság, de társadalmi feszültségek kockázatával is számolnia kellett volna, ha nem hajlandó engedményekre. Ráadásul a romániai minimálbér a jövő évi növeléssel együtt is szégyenteljesen alacsony marad, a mintegy 275 eurós összeg a legalacsonyabbak közé tartozik az Európai Unióban, csak Bulgáriában rosszabb a helyzet, mint itt. Az pedig szintén elkeserítő, hogy Romániában közel másfél millió személy fizetése nem nagyobb a minimálbérnél – legalábbis hivatalosan, hiszen számos munkáltató „feketén” pótolja fel az összeget.
Csakhogy éppen ebben, a feketemunka növekedésében rejlik a kötelezően fizetendő legalacsonyabb juttatás emelésének egyik veszélye is, amint azt a tárgyalások során a munkáltatók képviselői jelezték is – nem véletlenül javasolták, hogy az adózási alap maradjon az 1050 lejes szint. És ez még csak az egyik káros következmény, emellett ugyanis mind a kormánynak, mind a szakszervezeteknek számítania kell arra, hogy számos cég nem bírja el a megnövekedett terheket. Ez abban mutatkozhat meg, hogy egyes munkáltatók lemondanak az újabb alkalmazásokról, de még munkaidő-csökkentésre, elbocsátásokra is kényszerülhetnek.
Kétélű fegyver tehát a versenyszférára ráerőltetett béremelés, hiszen ami a társadalmi igazságosság elve alapján oly jogos elvárásnak tűnik, a reálgazdaságban könnyen fékező tényezővé válhat, amely közvetett módon az adócsalás, illetve a munkanélküliség növekedéséhez vezet. S mivel alapos hatástanulmányok egyelőre nem készültek az intézkedés várható következményeiről, a Cioloş-kormány rövid távon észszerűnek tűnő döntéséről néhány hónap múlva kiderülhet: több kárt okozott, mint amennyi hasznot hajtott.
Csak remélhetjük, hogy nem így lesz, s a román gazdaság eléri végre azt a fejlettségi szintet, hogy ne éhbérért kelljen dolgozniuk a munkavállalóknak.
