Egyszerűen kifogytak a vízkészletek, és megsemmisült a termés. A földjeikről elvándorlók egyre nagyobb számban költöztek szíriai városokba, amelyek már így is tele voltak iraki menekültekkel, és ez együtt súlyos nehéz­ségeket okozott. A többi, mai migrációs bázisnak számító területen is hasonló volt a történések sora helyi, mesterségesen szított háborúkkal tarkítva.
Aztán adott az ENSZ segélyt, majd ezt – egyesek szerint az Egyesült Államok sugallatára – szépen lecsökkentette, hogy ne lehessen megélni belőle, miközben idegenbe szakadt – napjainkban „soros” megmondói tisztségben tetszelgő – hazánkfiának „civil” szervezetei kiadtak egy füzetecskét. Ez rejtélyes körülmények közt egyszerre jutott el Afrika és Ázsia érintett országaiban a tengődőkhöz, megmutatva az irányt Európa felé. Majd valakik pénzecskét adtak az útra kelőknek, és sok-sok pénzt az őket szállítóknak. Elindult az áradat. Közben fizetett cikkecskék jelentek meg az újvilágban, majd onnan átkerültek az öreg kontinensre. Ezekben az állt: mi várjuk, akarjuk és szeretjük a bevándorlókat. S a vén Európa egyre istentelenedő lakossága elhitte. Eleinte teljesen. Aztán a végeláthatatlan áradat, a beilleszkedni nem akarás nyilvánvaló jelei és néhány jól irányzott merénylet felnyitotta a szemeket. No, nem a politikusokét – tisztelet a ritka kivételeknek s a magyar vezetőnek – hanem az egyszerű emberekét. S ők azt látják, hogy a mai légkör a félelemé. A gerjesztett nyugtalanságé. Oszd meg és uralkodj! Menjen egymás ellen az európai, az afrikai, az ázsiai! Így be lehet vezetni a még szigorúbb „biztonsági” intézkedéseket. Értünk, persze… Hogy teljes ellenőrzés alatt legyünk, hogy mi álljunk sorba jószántunkból, egymást tiporva a belénk oltandó mikrocsipekért, hogy olyanok lehessünk önként, mint a mobiltelefonok. Nyomkövetőt lövetnénk magunkba, csak ne kelljen félni! S a világ maroknyi ura közben röhög a markába. Összeesküvés-elmélet? Hagymázas látomás? Lehet. De igencsak olyan idők járnak, hogy jobb résen lenni...
Egy levél: tudom persze, hogy ez nem elég megnyugtató annak, aki a családja vagy a maga életét félti. Nem kell okvetlenül az elrendeltség felfogását vallani ahhoz, hogy az ember nyugodtan nézze a világot. A születésünk és a halálunk óráját is az Úristen szabja meg, nem holmi terrorista. Mi következik ebből? Csak az, hogy nem adjuk meg nekik a siker élményét. Mi nem félünk. Ami persze nem azt jelenti, hogy felelőtlenek vagyunk. Ismert a mondás: Bízzál Istenben és tartsd szárazon a puskaport! (Surján László)  Egy másik levél: Az ellenségünk elsődleges fegyvere a megosztás és a félelemkeltés. Ne dőljünk be ennek! Függetlenül attól, hogy pontosan milyen intézkedéseket tartunk helyesnek, emlékezzünk az ellenünk bevetett eszközökre.
Nos. Zavaros a világ? Az. De ez a homály gerjesztett. Nagyjából a forrás is látható, honnan a füstköd ered. A megoldás? Éberség, hit, türelem, sok-sok szeretet. Az ember eredendően – a keresztény meg főleg – szelíd, de nem balek. Ezért mind e nemes lelki vonás mellett hallgat a régi bölcsességre, és valóban szárazon s kézügyben tarja a puskaport. Hogy a világ ne úgy legyen „szép”, ahogy Huxley anno leírta.