A csendőrök kiszálltak, igazoltatni akarták a társaságot — Imre József, Márkos István, Tamás Csaba, Pap László és Szőcs Tibor volt ott, az első kettő hatvan év körüli, a másik három harmincöt, harminc- és harminckét éves —, de legtöbbjüknél nem volt személyazonossági, hiszen csak épp átléptek. Különösebb szóváltás nem történt, öt-tíz perc után a csendőrök elmentek. Két óra múlva, kilenc óra előtt azonban váratlanul visszatértek az üzlet elé, de most már nem voltak barátságosak. A gelencei polgárok közül időközben ketten hazamentek, Pap László és két szomszédja is épp indult, amikor a csendőrök kiugrottak a kocsiból. Társait elengedték, de Pap Lászlónak hátratörték a karját, hozzáütötték a kocsi oldalához, megbilincselték, majd begyömöszölték a terepjáróba azzal a céllal, hogy viszik Sepsiszentgyörgyre azonosítás végett. Olyan szépen elbántak vele, hogy a bilincs és a csendőrök keze nyoma még hétfőn is meglátszott a karján. Pap László szabályosan belecsinált a nadrágba, ezért meggondolták magukat, és kitették a kocsiból a falu fő utcáján. Időközben Pap László felesége értesítette a történtekről apósát, Pap István köztiszteletnek örvendő magánvállalkozót, helyi önkormányzati képviselőt, aki oda is ért, ahol fiát kitették a kocsiból. Pap István meséli: odamentem a magasabb rangú csendőrhöz, aki tudomásomra hozta, hogy a fiam visszaeső bűnöző. Valóban él a faluban egy névrokon, vele téveszthették össze, hiszen Laci fiamnak soha nem volt dolga sem a rendőrökkel, sem a csendőrökkel. Még megbírságolva sem volt soha. Arra hivatkozott, hogy a fiam közterületen szeszes italt fogyasztott. Letoltam a fiam nadrágját, megmutattam a csendőröknek az ,,eredményt", és megköszöntem nekik, hogy így elbántak vele. Mindezt tanúkkal tudom igazolni, hiszen a családomon kívül Gelence őrsparancsnoka is jelen volt.

Szabó Ádám, az üzlet tulajdonosa így emlékszik az eseményekre:

A csendőr nem mutatkozott be, habár én is pár méterre voltam tőlük. Illett volna megmondani nekem is, mint tulajdonosnak, hogy mi járatban vannak. Kérte a személyiket, valósággal belekötött az öt gelenceibe. Ők kérdezték, hogy miért kellene igazolniuk magukat, hiszen semmit nem követtek el. Nem is adták oda, nem volt náluk az igazolványuk. A csendőr kifelé menet azt mondta, hogy tudni akarta, kikkel van dolga. Tudtommal a csendőröknek az a dolguk, hogy csendet teremtsenek, ne ők idézzék elő a cirkuszt. Amikor visszajöttek, úgy szöktek ki a kocsiból, mintha tömegverekedés lett volna, amit szét kell oszlatni. De nem volt indokolt az erőszak használata. Engem is azzal fenyegettek meg, hogy megbüntetnek ötmillió lejre, mivel az üzlet előtt söröztek a szomszédjaim... Pap Lászlót megbilincselték — egy disznóval sem bánnak úgy, mint ahogy vele a csendőrök... Visszaélés történt, szabályos erőfitogtatás...

Márkos Istvánt is megkérdeztük:

Nem voltunk hangosak sem, csendben beszélgetve fogyasztottuk el sörünket. Látszott rajtuk, ahogy kikeltek a kocsiból, hogy példát akarnak statuálni. Laci közöttem és Imre József között ült, onnan vették ki, és bilincselték meg. Durván viselkedtek, úgy bántak vele, mint egy kutyával. Bármikor tudom tanúsítani az elmondottakat, vállalom ezért a felelősséget.

Szakács Tibor polgármester az eset kapcsán átiratot küldött a megyei csendőrség parancsnokának, az ügy kivizsgálását kérve; emlékeztetett arra, hogy nem ez az első eset, amikor a csendőrök visszaélnek hatalmukkal. Pap István fia bántalmazásáért az ügyészségnél emel panaszt a brutális csendőrök ellen.