Ma 425 éve állították ki Gyulafehérváron azt a címeres nemeslevelet, amellyel Báthori Zsigmond, Erdély fejedelme nemességet és címert adományozott egerpataki Márk Péternek.
A függőpecséttel ellátott, pergamenre írt és festett okmányt utolsó családbeli tulajdonosa, a Sepsiszentgyörgyön élő Márk Zoltán 2012. július 3-án a Székely Nemzeti Múzeumnak adományozta. Mint mondta, fontosnak tartotta, hogy teliholdkor adja át a címerlevelet, ahogyan a családi hagyomány is tartotta a teliholdkori öröklést. Azért döntött az adományozás mellett, mert nincs leszármazottja, és tudja, hogy ott jó helyen lesz, becsülettel megőrzik. A múzeum restauráltatta az oklevelet, és nemes másolatot készített az adományozónak.
A nemeslevelet a fejedelmi kancellária állította ki latin nyelven, alapanyaga téglalap alakú pergamen. Elejére megfestették az adományozott címert, a szöveges rész az adományozó nagy, aranybetűs nevével kezdődik, majd címeivel folytatódik. Fordításban: Mi, somlyói Báthori Zsigmond, Erdély vajdája és a székelyek ispánja stb. Következik az adományozás oka, ez esetben némely tanácsurak közbenjárására és nevezett egerpataki Márk Péter hűségére és hűséges cselekedeteire való tekintettel kivettetik a lófői állapotból, amelybe beleszületett, és Erdélyország igazi nemeseinek sorába írattatik ő is, meg mindkét nembeli utódai és örökösei. Következik a nemesség jelvényének, azaz az adományozott címernek a leírása: háromszögű égszínkék pajzs, melynek mezejében bőrpáncélba öltözött ember ércsisakkal a fején kardját magasba emelve látszik. A pajzsra helyenként aranyozott zárt katonai sisak van helyezve, melyről különböző színű szalagok folynak le, és nagyon szépen övezik a pajzs mindkét oldalát. Engedélyezik, hogy Márk Péter és mindkét nembeli utódai a leírt címert használhassák, és nemesi kiváltságaikat élvezhessék. Végül függőpecséttel erősítették meg a levelet, mely kelt Gyulafehérvárott az Úrnak 1591. esztendeje január havának 22. napján. Az oklevelet Báthori Zsigmond fejedelem és Kovacsóczy Farkas kancellár látta el kézjegyével.
A pergamen elejére megfestett címer érdekessége, hogy a sisakot nem fedték. Ugyanis az arra helyezett foszlányos sisaktakaró rögzítését általában eltakarták, a heraldika korai szakaszában a szalagokból font tekerccsel, utóbb heraldikai koronával. Báthori Zsigmond idejéből ismerünk néhány sisakfedő nélküli címert, mint a dicsőszentmártoni Szabó, a lugosi Ztasissa, a váradi Barcza, a deznyi Balkó, továbbá a Perecsényi és Bántó, másképpen Asztalos család címere.
