A tárlat csütörtök este nyílt meg a Köntés Pincegalériában. Kovács László Attila fotográfus a kiállítóról szólva elmondta, vidéki alkotótáborokban sokat barangoltak együtt, Czire Alpár erőssége, hogy tisztelettudóan beszél az idős emberekkel, portréinak alanyai így teljesen megnyílnak. Kitartó és nagyon jó szemű fotóművész, nem a szenzációt keresi, hanem az egyszerű, tiszta Székelyföldet mutatja be, képeinek középpontjában az ember áll – tette hozzá. Kovács István unitárius lelkész úgy fogalmazott, Czire Alpár fotóin túláradó szeretetet és alázatot érez, érzékelhető az a szakrális pillanat, amikor létrejön a kapcsolat fotós és alanya között, s ezáltal betekinthetünk egy ember világába. A legmélyebb művészet a fotográfia, mert az idővel való varázslás misztériumához tartozik, képeivel Czire Alpár számos ablakot hoz létre, azokat megnyitva az alkotó szemszögén keresztül a világra, az életre pillanthatunk. Hitelesen mutatja be Székelyföldet, harmóniát kereső, nosztalgikus alkotóként az emberek szerelmese, aki lát és láttatni is tud – összegezett Kovács István.
Czire Alpár megjegyezte, képei mindannyiunknak ismerős élethelyzeteket hordoznak, számára a fotózás önmagának keresése, fényképezőgépe eszköz „a magam felé vezető úton”. Úgy véli, fotói – melyek kizárólagosan székelyföldi falvakban élő embereket, illetve erdélyi tájakat mutatnak – 40–50 év múltán valószínűleg egy eltűnt világra utalnak majd, ám ennek ellenére próbál túllépni a dokumentarista jellegen, művészi többletet hozzáadni, célja az egyetemes, az emberi felmutatása.