Megtörténhet-e a csoda?

2016. január 30., szombat, Jegyzet
Nagy B. Sándor

Szeretném azt hinni, hogy többet ér az életünk, mint hétköznapi harcaink, amiket megvívunk egymással vagy a váratlanul adódó nehéz helyzetekkel. Hogy többek vagyunk, mint üvöltésünk a telefon végén, beintésünk a forgalomban, átkozódásunk, mely túlharsogja az autó dudáját. Hogy nemcsak rosszat kívánunk egymásnak őszintén, s hogy az állandó rohanásban is lehet szép az életünk.

Egyre ritkábbak az igazi baráti közösségek, egyre nehezebben találjuk az utat egymáshoz és önmagunkhoz is. Nap mint nap újraálmodjuk az életünket, de nehéz kiszabadulni a rutin csapdájából. Lájkoljuk boldog ismerőseinket a Facebookon, aztán mi is készítünk egy vidám fotót magunkról, hadd lássa a világ, milyen nagyszerű az életünk. Gyermekeink is táblagépek előtt üldögélnek, virtuális világokban élnek. Alig pislákoló emlék már a foci a poros utcán, a nagy alkonyati bújócskázások, ahogy hason kúszva beszívtuk a harmatos fű illatát…
Irigyelni kezdjük az öregeket az egyszerűségükért. Ők még nem az internetről tanultak, ahol minden és mindennek az ellenkezője is igaz. Ők nyugodtabbak, türelmesebbek, jobban értékelik egészségüket, több idejük van törődni egymással.
Megszoktuk az elégedetlenséget, siránkozást, és akkor is műveljük, ha nincs okunk rá. Ítélkezünk, gyűlölködünk, hazudozunk, aztán magunkhoz öleljük gyermekeinket, és jó embernek érezzük magunkat. Szerénységbe csomagolt hiúságunk nem ismer határokat. Ma már csak az állandó anyagi gyarapodás jelent biztonságot, ha mindenünk megvan, annál is több kell. Pedig egyszerű az általános képlet: a túlzott jólét túlzott szegénységet eredményez valahol.
Vajon mit jelent a jólét, az emberhez méltó élet? Pénzt, házat, autót, táblagépeket, vagy időt, egészséget, családi-baráti együttléteket? Lehet, hogy csupán egy falat kenyeret?
Megszoktuk az aránytalanságot, embertelenséget, irrealitást. A World Food Programme év eleji jelentései szerint kilencből egy embernek a földön (795 milliónak) nem jut elég táplálék ahhoz, hogy egészséges életet élhessen. Naponta huszonnégyezer ember hal éhen a világban.
Nézem az interneten a csontsovány afrikai gyermekeket, és arra gondolok, vajon megtörténik-e valaha az a csoda, amely alkalmassá és hajlandóvá tesz bennünket az értelmes életre…
 

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a június 9-i európai parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 767
szavazógép
2016-01-30: Közélet - Fekete Réka:

Egynapos erdei iskola

Erdőjárásra, rendhagyó történelemórára, csapatösszerázó játékokra, esztenalátogatásra, kézműves-foglalkozásra, cipódagasztásra és sok egyéb közösségi programra fogadnak kisdiákokat a sepsikőröspataki Írisz-táborban. A közelgő februári vakációban, de az esztendő bármely napján, valamint az évszakokhoz kötődő, vallási és népi ünnepeken képzett pedagógus foglalkozik a gyermekekkel, a helyszínen ebédet is biztosítanak.
 
2016-01-30: Közélet - Váry O. Péter:

Tisztelet az előttünk járóknak

Legidősebb tagját köszöntötte a Történelmi Vitézi Rend sepsiszéki állománya: Veres János a napokban töltötte 95. életévét, tiszteletére szűk körű díszebédet szerveztek.