Ha már Uri Geller leszoktatott a cigarettázásról, akkor sportolni fogok. (Az igaz, velem könnyű dolga volt, mert sohasem dohányoztam.) Megtanulok repülni. Az is van olyan élvezetes.
Sőt, nagy hasznát veszem, ha felépül a vidombáki repülőtér. Nem kell Árapatakon és Hidvégen át zötykölődnöm. Arrafelé ugyanis autóval nemigen lehet közlekedni. Illetve csak repülni lehet az út felett. Vagy menjen mindenki helikopterrel. Az bárhol leszállhat, akár egy stadionban is. A futballpályákon ki lehetne alakítani le- és felszállópályákat. Nálunk ugyanis nincs labdarúgás. De addig is felpattanok a szelek szárnyára, és ott vagyok. Ha megérem, hogy rendesen lehet autózni, akkor is hasznát vehetem a repülésnek, mert a személyszállító repülőgépeken nem adnak ejtőernyőt. Baj esetén szép ívben landolhatok a szárazföldön vagy a vízen. Úszni már tudok. Így utána kiúszom a partra. A Székelyföld csak elenyésző módon veszi ki részét a légikikötő építéséből. Minket ugyanis a megyei tanács részéről senki nem képviselt a repülőtér alapkőletételénél. És a csíkiakat sem. Az illetékesek egyébbel lennének elfoglalva? Például egymással. Jó lenne, ha ők is tudnának repülni. Mert — úgy néz ki — egyesek kirepülnek a magas funkciókból. Mások most próbálnak szárnyat bontogatni, hogy újfent elfoglalják helyüket. Különben is ilyen rövid utakra nem érdemes menni. Még egy becsületes napidíjat sem lehet felvasalni érte. Vagy arra gondolnak, hogy nem kell fejleszteni a Székelyföldet, mert akkor más vidékről jön ide friss munkaerő? Dolgozni, hozzánk? Ugyan! Esetleg igazgatni. Most csak ott tartunk, hogy akárcsak régen, tőlünk rajzanak ki más égtájak felé az emberek, jobb megélhetés reményében. Megvárjuk, míg elrázódnak. Akkor jöhet a fejlesztés, mert már vissza nem jönnek. És akkor jöhetnek az idegenek! Szerintem mégiscsak jó lesz ez az új repülőtér. Bárhová a világon hamarabb el tudunk menni. Bár aki akar, már most bárhová eljut. Mint álrendőreink: Bécsbe. Ők rendes rendőröknek adták ki magukat, és sarcolták az autósokat. Idehaza engem is megsarcoltak, mert elfelejtettem felgyújtani a lámpáimat. Ki kellett fizetnem 50 lej büntetést, de hogy kapjak is valamit, adtak két büntetőpontot. Ezek rendes rendőrök voltak, de remélem, ha könnyebb lesz utazni, elrepülnek valahová melegebb éghajlatra álrendőrnek. Úgy, mint Cioroianu, akit a Lengyelországban éhségsztrájkban meghalt honfitársunk miatt miniszteri állásából kirepítettek. Az eset után kutakodó újságírónak azt mondták, hogy nem is román, mert túl világos a bőre. Lebarnulva ne tessenek Lengyelországba utazni. Én is félek idegen országokba menni, mert még rám fognak valamit, és bezárnak. És nem szervez senki kiszabadításomért kommandós akciót, mint Amerika tenné.