Volt még ugyan egy harmadik vélemény is, a legkonzervatívabb, amihez nem társul semmilyen jövőkép: ,,nem kell nekünk semmi, ne építsen itt senki semmit, ipar sem kell, megsülünk a magunk zsírjában is, úgy, mint régen!" Ez zsákutca, visszafelé, a múltba tekintés, bár azt mindenkinek el kell fogadnia, hogy a történelem kereke csak előre forog. Mi az, hogy ,,ne építsen itt, nálunk senki házat, nem kell ide ipar, ne dirigáljon itt egy jövevény se, senki, aki ide beköltözött"? Szentkirályban a konzervatívoknak is meg kell érteniük, hogy nincsen visszafejlődés, a nosztalgiából, miszerint régen is megvoltunk valahogy, nem lehet javakat teremteni! Amilyen kicsi ez a falu, annyira megoszlanak a vélemények, de azért valahol mégiscsak bujkál egyfajta ősi összetartás. Jó, ha vitáznak az emberek, az volna a rossz, ha nem így lenne...

A fejlődés megállíthatatlan

Közhely már, hogy az infrastruktúra a fejlődés feltétele. El kell mondanunk itt, hogy a település ivóvízrendszere nincs rendben, a fővezeték átmérője vagy a víz alacsony nyomása miatt-e, az a szakemberek dolga, de hogy a falu felső felében csak éjnek idején csorognak a csapok, az biztos! Készültek a megoldásra tervezetek — tudtuk meg az önkormányzatnál Fodor Imre megbízott polgármestertől. Hasonló a helyzet a szennyvízhálózattal, erre is készült előtanulmány. Száz szónak is egy a vége: Türelem rózsát terem!

Rosszul áll azonban a falu a környezetvédelemmel: elég, ha benézünk a településen áthaladó patak völgyébe, garmadában áll benne a háztáji szemét, pillepalackok a fűzbokrok tövében. Ahhoz azonban, hogy tiszta legyen a falu, a kertek alja, már nem kell hatástanulmány, érti ezt a szentkirályi ember is, de nem érti az, aki az est leple alatt szemetét a patakba önti. Egyelőre az sem lehet vigasz, hogy a szelektív szemétgyűjtést bevezetik itt is, s fogják tudni, hogy mi az a kuka.

— Az ivóvízhálózatot bővíteni kellene, állapota tarthatatlan — mondja Kozma Tamás, aki többek között a falut képviseli az illyefalvi községi tanácsban. — Jó volna az aszfaltozást is folytatni, de ameddig le nem rakják a víz- és kanálishálózatot, kár arra költeni. A fejlődés folyamatát kell felgyorsítanunk, ám az az érzésem, hogy erre mi kicsinyek vagyunk. A fejlődésnek azonban nincsen fékrendszere, ha lassan is, türelemmel, de megvalósul a falu alépítménye. Amit önerőből is el lehet, s el kell végezni: a mezei utak feljavítása, mely halaszthatatlan.

Egy brassói székhelyű építészeti cég újítja fel a helybeli I—IV. osztályos iskolát. Az épületbelső uniós szintű, s ha hideg a tavaszi szél, bekapcsolják a központi fűtést. Iskola, óvoda, a tanács fogadóirodája és az orvosi rendelő kapott helyet az épületben. A brassói Gelar-Service Kft. munkásai most a külsőn dolgoznak, s a bejáratnál már áll a mutatós székely gyalogkapu. Nem is volna baj, ha népesebb lenne az egyetlen összevont osztály. Szabó Réka tanítónő azt mondta, a létszám nem tükrözi a falu természetes szaporulatát, ugyanis több tanulót visznek szüleik naponta a közeli Sepsiszentgyörgy iskoláiba. Népesebb azonban az óvoda. Tizenöt kicsit készítenek itt fel vegyes csoportban. Nyolcan végeznek: négyen lépnek ősszel a helybeli első osztályba, négyen pedig a városban kezdik majd a betűvetést — mondta Nagy Otília óvónő.

— Az idén kijavítjuk a kultúrotthon épületét, készül már a szerződés is — közölte a polgármester. — Felújul a tetőzet, a külső-belső arculat, s akárcsak az iskolához, ide is székely kapu épül.

Humuszból sarjad az élet

Délutánba hajol a nap, a dombtetőről lelátni a falura. Bűn volna nem tudomásul venni, hogy a lakosság egy részét ma is a föld, a televény, a humusz tartja el, s hogy az idő múlása kétrét görnyesztve sajtolja ki belőle azt, amire fogyó erejéből még futja. Nos, e családokban nehéz az élet, van olyan ház, ahol egy-két fejőstehén után látnak pénzt. Az egyszerű ember vegyes gondolatokkal figyeli, hogy aki bírja, aki többet tud, többet akar, annak jobban megy az élet. Erre mondják, hogy a faluban fészket rakott az irigység. Vannak, akik a beköltözés, terjeszkedés jelenségét rosszallják. ,,Faragják ezt a falut a város felől is, Illyefalva felől is, Szotyor felől is, de még hátulról is. Ide járnak az őrkői cigányok lopni. Itt, a közön nehéz élni" — mondják. A terjeszkedést csak az nézi türelemmel, akinek munkahelyet jelent például a tizenöt árnyi területen épülő lovarda, mellette a Ciprian-féle latifundium.

A Kőhíd Egyesület tagjaként mondta el Jancsó Klára, hogy számos értelmiségi, jeles és felkészült ember telepedett a faluba, vagy tölti itt hétvégéit, némelyikük hozzájárul Szentkirály fejlesztéséhez, mások bevonása pedig a helybelieken múlik.

A folyamatot pozitívan kell szemlélni, ismerték el többen, s az ún. terjeszkedés, amellett hogy a telkeket-földparcellákat a szentkirályiak adták el, természetes és visszafordíthatatlan, szellemi-anyagi hozadékát a település javára kell fordítani. Az is előny, hogy a latifundium és keresett lovaglóiskola tulajdonosa a cég szükségleteire nagy mennyiségű helyi terméket (mezeit, háztájit) vásárol fel a lakosságtól.

— Mi a helyzet a tejjel, hisz ebből él a lakosság zöme? — kérdeztük a csarnokost.

— Az illyefalvi szarvasmarhatartó egyesülethez tartoznak a szentkirályi tejtermelők. Az említett pozitív gondolkodásmód érvényesült abban, hogy a református egyház segítségével hűtőtankot szereztek a holland testvérgyülekezettől, s ma a szentkirályi tej, melyet az illyefalvi Meotis feldolgozóhoz visznek, megfelel az uniós követelményeknek. A tizenöt-húsz állattartó gazda nem tudta volna kitenni a tank árát, ezért az egyház, t. Bustya János református lelkipásztor és a hasznát felismerő szentkirályiak érdeme, hogy él a kapcsolat a holland segélycsoporttal, nemkülönben a magyarországi Halásztelek testvértelepüléssel.

Volt alkalmunk bepillantani Albert Jenő állattartó minifarmjára, ahol tizenöt tejelő tehén a munkával megteremtett vagyon, az itthoni jövőépítés alapja. Albert Jenő mezőgépeket vásárolt, mestere a földművelésnek, gabonát, silókukoricát termeszt állatai számára. Közel 500 liter tejet termelnek a faluban, melyből 170 liter tőle, 150 Kiss Ernőtől gyűl össze. Tárgyalásra-egyeztetésre készülnek a termelők, mert elégedetlenek a tej árával. Erre a felvásárló szerint szeptember folyamán kerülhet sor. Egyhangúlag az a véleményük, hogy az a 85 bani, mely téli-nyári egységes literenkénti ár, nagyon kevés. A szentkirályi tej literének meg kell érnie az 1 lejt — mondták —, mert felette drága a tápszer, az abrak!

A dombtetőről láttuk, szépen kelt a gabona a határban, növöget a fű, a biomassza. Kevesebb krumpli kerül a földbe idén, mint a tavaly, mert a feleslegeset, amiből pénzt tudott volna csiholni a termelő, fel kellett etetni az állatokkal. Az így felszabaduló területen főleg ipari növényeket, takarmányt fognak termelni. Túl vannak már a pásztorválasztáson. Arra kérték Majos Szilamért, a helyi juhsereg őrzőjét-gazdáját, kímélje meg a határt, ne menjen a sereggel a nagy úton túli Rétre.

Épített örökség és egyház

A falu művelődési életének példaadó irányítója volt a Kőhíd Egyesület. Azt nem lehet állítani, hogy holtpontra jutott: vannak, akik tagjának tekintik magukat, vannak, akik nem. Mindenképpen üdvös lenne, ha továbbra is hallatná hangját Kozma Tamás tanácstag, Komán László tanár, Jancsó Judit, nemkülönben a tevékeny Sándor Csaba és a régiek. Ennek égisze alatt szervezik meg majd augusztus 17-én a Szentkirályi-napokat. Előtte, augusztus 3-án tartják a Pécs melletti Szabadszentkirályban a Szentkirály Szövetség találkozóját. Tervek, elképzelések vannak ugyan, de mintha a helyhatósági választások küszöbén alábbhagyott volna a lelkesedés. Most sem színesebb Illyefalván a politikai paletta, mint korábban: Szentkirályból Kiss Ernő és Sándor Csaba jelölteti magát tanácstagnak az RMDSZ színeiben, Kozma Tamás az MPP égisze alatt indul.

Közel egy esztendeje, hogy új unitárius lelkész, t. Adorjáni Levente volt ravai, majd ürmösi lelkipásztor gondozza a hatvanhat lelket számláló helybeli és a népesebb, kilencvennyolc lélek alkotta botfalusi társegyházközséget. Illyefalván tizenkét, Szotyorban egy unitárius él. A megyei tanács, a helyi önkormányzat és a hívek segítségével felújult a parókia, s legfontosabb célként tűzték ki a műemlék ősi templom és az imaház mentését, javítását. Négyezer lej segélyt kapott az egyház a megyei tanácstól a restaurálás pályázatának elkészítésére.

— Nagy reményekkel nézünk értékes műemlék templomunk helyreállítása elé, s ha kevesen vagyunk is, meg akarjuk mutatni, hogy nem hagyjuk összeomolni azt, amit az ősök felépítettek. A mentőmunkálatokra mindenképpen támogatásokra van szükségünk — fűzte hozzá Bedő Sándor fiatal unitárius gondnok.

— Néma, mert elhasadt műkincs értékű harangunk, néma az orgonánk is — ecsetelte a való helyzetet t. Adorjáni Levente. — Mi azonban részt vállalunk minden fontos nemzetiségi-egyházi megmozdulásban, a legjobb kapcsolatokat igyekszünk ápolni a helyi történelmi egyházakkal, rendezvényeikben minden vallású fiatalnak helye van.

Kiss Áron unitárius vállalkozó, a helybeli panzió tulajdonosa kedvezően értékelte az új lelkész házaspár gyerek- és népnevelő tevékenységét, aki felekezetre való tekintet nélkül vonja be a cseperedő generációt a nemes célú rendezvényekbe. Szentkirályban csak halad az élet, Szentkirályban nincsen vissza!

Kőhíd, tárkonyos és tormás — vendégcsalogatók

E település épített örökségéhez tartozik a kőhíd, mely ipartörténeti emlék. Sepsiszentkirály természeti adottságai kecsegtetőek a külföldi turistának, aki a város zajától távolabb keresi a csendet, s üdüléséhez a korszerű szolgáltatást, a Kiss-panzióban meg is találja. Rácsodálkozhat a nyugat-európai itt a tárkonyos és tokánylevesre, a székely tormásra, nemkülönben a Szilamér tömlőtúrójával készített puliszkára, s a helybeli főző üstjében