Balszerencsének már az is elég lenne, hogy odafent a tél is egyre szűkmarkúbb, a hegyvidéki településen már a hó ünnepét sem lehet megtartani, nem lehet sízni, szánkózni, így a hideg évszakra máskor jellemző turisták száma is megcsappant, vagyis bevételtől esnek el azok, akik az idegenforgalomban látnának megélhetést. Pedig volt idő, amikor életerősebbnek látszott a kommandói vendégforgalom, de az egyre rövidebb s melegebb telek lassanként átírják ezt az elképzelést.
Ám a tavalyi vízvezetési munkálatok utáni csapnivaló állapotú út már nem írható az időjárás számlájára. Már eleve körülményes alaphelyzetből kényszerültek kiindulni, hiszen a Nagy-Bászka vizét a tündérvölgyi vízkezelő állomásra irányító csőrendszert az úttest alá fektették, le is kellett zárni a forgalmat, s az út állagának visszaállításánál a határidő meg a sietség nem vált a minőség javára. De befejezték: vezeték a földben, a gödrök betemetve, föld s kő visszahányva. Most, tavasz közeledtével a Kommandóra igyekvők pedig foghatják a fejüket, miként ügyeskedjenek, hogy ne süllyedjen el kiskocsijuk a húsz-harminc centiméteres keréknyomokban, hogy ne a sártengerbe merüljenek, hanem abból valahogy kikecmeregjenek.
Volt idő, amikor a Kovásznát és Kommandót egykor összekötő kisvasút kilencvenes évekbeli halála után még bizakodni lehetett valamiféle csodában, hogy sikerül e turisztikailag is egyedi közlekedési rendszert valamilyen módon, bár részben újraéleszteni. Volt idő, amikor azt is remélni lehetett, sikerül úgy alakítani a kistérség sorsát, hogy az olyan idegenforgalmi vérkeringésbe csatlakozzék, mely jövedelmet, megélhetést hozhat a településen élők egy részének.
Kommandó jövőjével kapcsolatosan persze továbbra is bizakodhatunk, ám eközben a települést egyre nehezebb megközelíteni, s ez a helyzet bizony nem a vendégforgalom fejlődését, az élhetőbb jövőt szolgálja, hanem az ott élők hétköznapjait keseríti. És eközben az is egyre jobban körvonalazódik, hogy a Kovászna és Kommandó közötti út – melynek tulajdonosa a fürdőváros helyi tanácsa – gondjait sem Kovászna, sem Kommandó nem tudja orvosolni. Hathatósabb, vélhetően megyeházi segítségre, az út átminősítésére lenne szükségük mind a kommandóiaknak, mind a kovásznaiaknak, ugyanis Münchhausen báróhoz hasonlatosan saját hajuknál fogva nem tudják kihúzni magukat e kátyútengerből. Ráadásul a biztonságosabb, jobb közlekedés nem csak e két település lakóinak érdeke, az egész térség nyerne abból, ha Kommandón olyan idegenforgalom lehetne, amelyre adottak a lehetőségek.
Csakhogy mi többnyire a lehetőségekkel maradunk. A háromszéki közbeszédből, politikai nyilatkozatokból hosszú ideje markánsan hiányzik például a kisvasút érdembeni rehabilitációjának kérdése, pedig ennek turisztikai jelentősége vitathatatlan. Ráadásul, ha a mostani útproblémák sokasodnak, ez lassan már fel sem vethető, hiszen miként ábrándozzunk a szép emlékű kisvasút újraélesztéséről, miközben megközelíthetetlenné válik maga a település?
Kommandó többet érdemel. Nemcsak dagonyát, hanem figyelmet, törődést, segítséget.