Sepsiszentgyörgy az első állomása a frissen megjelent, Székely jelképek pecséten, címerben című tanulmánykötet bemutatójának. Mihály János történész, a kötet szerkesztője és Szekeres Attila István heraldikus, társszerző ismerteti a könyvet holnap 17 órakor a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében.
A Székely Címer-, Pecsét- és Zászlótörténeti Munkacsoport tagjai a Címer és pecsét a Székelyföldön című vándortárlat és a Székely történelmi zászlósor összeállítása mellett korábban három tanulmánykötetet szereztek: Székely szimbólumok nyomában (2009), Jelképek a Székelyföldön (2011), Címer és pecsét a Székelyföldön (2012). Jelen kötetet a Hargita és Kovászna megyei önkormányzat támogatásával a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont és a Kovászna Megyei Művelődési Központ közösen adta ki.
A könyvben Bernád Rita Magdolna székely püspökök címereiről és pecsétjeiről, Bicsok Zoltan csík-, gyergyó- és kászonszéki nemesek állatalakos magánpecsétjeiről, Mihály János Székelyudvarhely város, Pál-Antal Sándor pedig Udvarhelyszék címeres pecsétjéről közöl tanulmányt. Szekeres Attila István Románia 20. századi heraldikájában használt székely jelképeket vette számba, Zepeczaner Jenő Hargita megyei települések új címereit mutatja be.
A holnapi bemutatón Szekeres Attila István vetített képes előadást tart a székely jelképek területi-közigazgatási egységek címerében való túléléséről, illetve viszontagságairól a Székelyföld Erdéllyel együtt Romániába való bekebelezését követő évszázadban. Az elmúlt száz esztendő során tapasztalható volt, hogy bár változott az államhatalom, a kormányzási rendszer, a címereket – az irányzatoknak megfelelően – többször átrajzolták, az évszázadok alatt hagyományossá vált székely jelképek állandóak maradtak, ma visszaköszönnek ránk a székelyföldi közigazgatási egységek címeréből.
