Farkas Réka
Mélyrepülésben a bankok, bankárok hitele Romániában is, és a velük szembeni ellenszenvet csak fokozta a hitelcserés törvény körüli vita. Nem akarják elfogadni a parlament által megszavazott jogszabály szorítását, s hogy Klaus Johannis újbóli vitára küldte vissza a dokumentumot, zsarolóakcióba kezdtek, remélvén, enyhíteni tudnak a feltételeken. Sorra jelentetik be, hogy jelentősen megemelik az ingatlanhiteleknél követelt előleget, és így ellehetetlenítik a kisemberek kölcsönfelvételét.
Pedig a vitatott törvény alapállása tisztességes: ha jelzáloghitelt vettünk fel egy ingatlanra, melyet a bank felértékeltetett – sokszor nem is egy, de két független szakértővel –, akkor fizetésképtelenség esetén a pénzintézet érje be a zálogként bejegyzett házzal, lakással, akárcsak mi, a bank is kénytelen legyen kockázatot vállalni. A 2007-ben kirobbant válság azonban megmutatta, hogy ez a kockázat nagyon nagy lehet, így nem csoda, ha a pénzintézetek ódzkodnak a törvény elfogadásától. Egyébként is megszokhattuk, a liberális kapitalizmus egyik alaptézise, hogy a bankok szent tehenek, azt tesznek, amit jónak látnak – s főként, ami nekik jó –, hatalmas kamatot kérnek a kölcsönökért, és aprópénzt fizetnek letétedért. Azonban mégis szükséges rosszak, hisz hiteleik nélkül lebénul a gazdaság.
Pénteken a Román Nemzeti Bank kormányzója, Mugur Isărescu is finomított korábbi elutasító álláspontján, és most már elsősorban azt kéri, visszamenőleg ne alkalmazzák a jogszabályt, közvetítő szerepet vállalt a bankok és a parlament között. Minden bizonnyal felismerte, saját népszerűsége és intézménye hitele is kockán forog, ha egy követ fúj a bankokkal, de azt is, hogy a vitatott jogszabály tulajdonképpen a pénzintézetek felügyeletét segíti: óvatosabbak lesznek, nem következhet be ismét a 2007 előtti hitelinfláció, a kis bankok eltűnnek, a megmaradó nagyok tevékenységét könnyebb lesz ellenőrizni.
Ha a bankok beváltják fenyegetésüket, esélyük sem lesz a fiataloknak lakásvásárlásra, összeomlik a sokak számára esélyt jelentő Első otthon program. Ha a parlament enged a zsarolásnak, a bankárok győzelmük tudatában szipolyozhatják tovább a népet. Kompromisszumra van szükség, kérdés azonban, mekkorára és kinek a javára. Magyarországon sem dőlt össze a bankrendszer, amikor nagyobb felelősségvállalásra kényszerítette a kormány a pénzintézeteket. Próbálkoztak ott is zsarolással, EU-s nyomással, de végül beletörődtek, és alkalmazkodtak a helyzethez. A sikeres példát több európai országban is követték.
Romániában mindeddig a bankok érdeke a polgároké fölött állt. Ideje lenne hát, ha nem is fordítani, de bár kiegyensúlyozni a helyzetet. Hisz a bankoknak éppúgy szükségük van ügyfeleikre, amint a kisembereknek, vállalkozásoknak a hitelekre. A romániai társadalomnak pedig szüksége volna végre mindkét fél számára tisztességes játékszabályokra.
