Sok az iratcsomó, mindenikről nem tudhatja, épp mely fázisban tart, a folyamatban levő nyomozásra való tekintettel semmit nem mondhat, megvan a gyanúsítottak köre, folytatják a kivizsgálást – szinte mindegy is, mit kérdez az újságíró, a rendőrparancsnok nagyjából ezeket a válaszokat sorolja.
Pedig igazán nem volna nehéz dokumentálódnia, hisz nagyjából mindig azokra az ügyekre kérdeznek rá a sajtó munkatársai, amelyek úgymond nagy port kavartak: jelképek, feliratok meggyalázásával kapcsolatosak, vagy súlyosabb bűncselekményeknek számítanak, olyanokra tehát, amelyek következményeikben a magyar–román együttélésre, a polgároknak az állami intézményekbe vetett bizalmára is kihatással vannak. Igaz, Popának nagyon nem is volna, mivel előállnia, Kovászna megye rendőrfőnöke ugyanis azzal a nem kis teljesítménnyel büszkélkedhet, hogy jóformán egyetlen ilyen ügyet sem sikerült megoldaniuk.
Pedig voltak azok között pofonegyszerűek is. Tavaly december közepén például több háromszéki helységnévtábla magyar feliratát összehangolt akció során meggyalázták, befestették. Lapunk – de más helyi sajtótermékek úgyszintén – szemtanúk vallomása alapján a feltételezett elkövetők autóinak rendszámát is közölte, mindezek ellenére a tetteseket azóta sem sikerült kézre keríteni. Hasonlóan eredménytelennek bizonyult a nyomozás a sepsiszentgyörgyi román katona szobránál december elsejét megelőzően történt állítólagos zászlócsere ügyében is. Jóllehet a rendőrség azt állítja, hogy a hatalmas román lobogót székely zászlóra cserélték ki, sem az elkövetők kilétére nem derült fény, sem fotó nem került nyilvánosságra az állítólagos zászlócseréről, pedig a város talán legforgalmasabb részében történt az állítólagos incidens. Tavaly a március 15-i magyar nemzeti ünnep előtt néhány nappal a prefektúrával szemben kihelyezett SIC-táblát öntötték le vöröses-barnás festékkel – hogy pontosan kik és mi célból, arra mindmáig nem tud válaszolni a rendőrség.
De ha ezek még viszonylag friss incidenseknek, kihágásoknak, bűncselekményeknek számítanak is, vannak ennél jóval régebbi, nagy érdeklődésre számot tartó, de mindmáig lezáratlan ügyek Popa dicsőséglistáján. Ilyen például a 2013. január 24-i kis egyesülési ünnep utáni napokban a zászlóhasítás: ismeretlen tettesek állítólag késsel rongálták meg a piros-sárga-kék trikolórt – mondanunk sem kell, tettesek azóta sincsenek.
De nemcsak felirat- vagy jelképrongálási ügyekben ily „eredményes” a Kovászna megyei rendőrség. 2013 szilveszteréjszakáján a sepsiszentgyörgyi Beke György utcában négy házba törtek be, pénzt, ékszereket, különféle javakat loptak el összesen mintegy 50 ezer lej értékben – a rablókat pedig azóta sem kapták el. Ennek tükrében még inkább érthetetlen, hogy most, amikor újabb betörések történtek városunkban, a megyei rendőrség az agyonhallgatás taktikáját választotta, s csak mintegy két hét múlva, újságírói érdeklődésre volt hajlandó tájékoztatni a lakosságot. A polgárok ugyanis joggal várják el, hogy az adólejeikből élő rendfenntartó intézmények figyelmeztessék, ha rablók garázdálkodnak a környéken, a pontos, hiteles forrásból származó tájékoztatás pedig kétségkívül hasznosabb ilyenkor, mint az elhallgatás, amelynek következménye csak a félelem, álhírek terjedése, a pontatlan vagy téves információk kiváltotta pánikhangulat lehet. Arról nem beszélve, hogy miközben a Mihai Viteazul-szobor környékén december elseje óta éjjel-nappal járőröznek a rendőrök, szemerjai lakóházakban vígan garázdálkodik a betörő...
Sajnos, nem ez az egyetlen olyan eset, amely a Kovászna megyei rendőrparancsnoknak a helyi közösséggel szembeni lekezelő magatartásáról árulkodik. Miközben az itt élők döbbenettel értesültek a kézdivásárhelyi letartóztatásokról, a megyei rendőrség arra sem vette a fáradságot, hogy a megyei közrendészeti hatóság (ATOP) rendkívüli ülésére képviselőt küldjön. Ion Popa ugyanígy elmulasztott eleget tenni a megyei önkormányzat meghívásának is, hiába várták a testület tagjai, a rendőrség képviselője nem tartotta fontosnak tájékoztatni a választott tanácstagokat.
Bizony, Háromszéken is elkelne egy Marian Godină, aki félelem nélkül tárta fel a Brassó megyei rendőrség vezetőinek visszaéléseit, amíg a megyei rendőrparancsnok távozásra kényszerült!