Tamás Sándor, a megyei önkormányzat elnöke a testület ülésének elején kérte fel a két képviselőt, hogy ismételjék meg az előző összejövetelen már elhangzott kérdéseiket. Kulcsár-Terza József két ügyről érdeklődött – kizárólag magyarul fogalmazva meg kérdéseit –, egyrészt a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom két vezetőjét érintő vádakról, másrészt a december 1-jén Sepsiszentgyörgyön, a román katona szobránál történt zászlócseréről. Utóbbit a politikus provokációnak minősítette, megoldását pedig a hatóságokkal való kiegyensúlyozott, partneri viszony érdekében sürgősnek ítélte meg, főképp, hogy tudomása szerint a bizonyítás körül akadnak gondok. Cziprián-Kovács Loránd szeretett volna többet megtudni egy általa benyújtott panaszról, amelyben a közlekedésrendészet egyik munkatársának viselkedését kifogásolta, és amelyre végül nem kapott kielégítő választ.
Ion Popa válaszát a Háromszék ostorozásával indította: harmincéves pályafutása alatt soha nem fordult elő vele, hogy ilyen stílusban írjanak róla. A parancsnok tételesen idézte Farcádi Botond Rendőrviccnek kicsit durva című jegyzete román fordításának azon passzusait, melyek szerinte kimerítik a becsületsértés, rágalom fogalmát. (Mint ismert, ebben szóvá tettük, hogy a megyei rendőrség késve tájékoztatott a Sepsiszentgyörgyön történt betörésekről, teret engedve téves információk terjedésének, lakossági félelemnek, továbbá felidéztük, hogy egy sor olyan ügyet nem sikerült lezárniuk, amelyek kihatással vannak a magyar–román kapcsolatokra és a polgároknak az állami intézményekbe vetett bizalmára: helységnévtáblák magyar feliratának lefestése, december elsejei zászlócsere, a SIC-pannó megrongálása, román zászló megrongálása, a Beke György utcai betörések – szerk. megj.) Popa szerint megengedhetetlen, hogy egy újságíró olyanokat írjon, miszerint ő „jó eséllyel pályázik arra, hogy magatartásával, megnyilvánulásaival, inkompetenciájával tovább gyarapítsa a rendőrviccek amúgy sem túl szegény tárházát – hozzá nem értésének azonban súlyosabb következményei vannak annál, semhogy jót derülve továbbléphetnénk, viccnek tehát kicsit durva mindaz, ami az elmúlt években tevékenységét jellemezte”. Kilátásba helyezte, hogy ügyvédeivel konzultálva jogi útra tereli az ügyet. Szerinte vélhetőleg a tájékozatlanság okozhatta, hogy Farcádi Botond – akinek nevét egyébként Tamás Sándor közbeavatkozására mondta ki a főtiszt, addig csak a lapot emlegette – ilyen megállapításokra ragadtatja magát annak ellenére, hogy az intézmény a sajtó rendelkezésére bocsátotta a múlt évi tevékenységi beszámolójukat (az erről szóló írásunk február elsején jelent meg Kevesebb erőszakos, több gazdasági bűncselekmény címmel). Popa szerint ennek alapján világos, hogy semmiképp nem lehet inkompetenciával vádolni, illetve a rendőrvicc hasonlat is több, mint sértő. Azt is felrótta, miért nem kereste meg őt a szerző, hogy tisztázzák a kifogásokat, hiszen a sajtóval szembeni nyitottság és korrekt tájékoztatás az elmúlt években végig jellemezte az intézményt, továbbá felvetette: az újságíró miért nem jelezte a kifogásait felsőbb fórumoknak, akár a minisztériumnak.
Ion Popa ezt követően válaszolt az önkormányzati képviselők kérdéseire. Ami a kézdivásárhelyi terrorvádakat illeti, rövidre zárta a felvetést: nem a megyei rendőrség hatáskörébe tartozó ügyről van szó. Ami az állítólag kicserélt zászlót illeti, a parancsnok kifejtette: a sajtóban megjelentekkel, valamint Kulcsár-Terza kijelentéseivel ellentétben rendelkeznek bizonyítékokkal – fényképfelvételekkel – arról, hogy egyelőre ismeretlen tettesek a román zászlót valóban eltávolították, illetve székelyt vontak fel helyette a román katona szobránál. A vizsgálat azonban még folyik, arra pedig nem tudott választ adni, még mennyi időbe telhet az ügy lezárása. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy ezt az ügyet is egyszerű lopásként kezelik, az elkövetők etnikai hovatartozása nem érdekes számukra, ahogy más vizsgálatoknál sem. Cziprián-Kovács Loránd panasza kapcsán Ion Popa többször is hangsúlyozta, minden túlkapást kivizsgálnak, amennyiben panasz érkezik, ezek az ügyek általában fegyelmi eljárásba torkollnak. Ötszáz alkalmazottjuk van, minden egyes esetről neki sincs tudomása, így előfordulhat, hogy adott kifogásokra lassabban reagálnak, de egyet sem hanyagolnak el, és előfordul, hogy a panaszosok tévednek.
A parancsnok végül rövid tevékenységi ismertetőt is tartott a 2015-ös esztendőről, hangsúlyozva, hogy minden téren sikerült csökkenteni a bűnözést, illetve a kihágások számát is visszaszorították. Ennek kapcsán több tanácstag konkrét eseteket sorolt fel, amelyek valamelyest árnyalják a pozitív képet. Popa egyebek mellett a létszámhiányra hivatkozott a felvetettek kapcsán, a hatékonyságot ez rontja.
Tamás Sándor a Háromszékkel kapcsolatos kifogások kapcsán megjegyezte, politikusi minőségében az elmúlt húsz évben megszokta, hogy támadásoknak van kitéve, mind a román, mind a magyar nyelvű sajtó részéről, viszont mindaddig, míg a szavazópolgárok bizalmát élvezi (és ez már többször megerősítést nyert), úgy gondolja, nem kell feltétlenül hitelt adnia minden kritikának, véleménynek. Ami a rendőrség tevékenységét illeti, az elnök szerint valóban jó munkát végeznek – éppen ezért szerinte a sajtóban megjelentek nem kellene hogy annyira aggasszák őket –, viszont hozzá kell tenni, hogy a megye lakosságán belül alacsony a bűnözési hajlam, sokszor a megyén áthaladók követnek el nagy számban bűncselekményeket, és ezek rontják a statisztikát. Ezt Popa is elismerte, amint Tamás Sándor azon felvetését is, hogy egyes ügyek kivizsgálása – lásd Gábor Áron sírhelyének meggyalázása Kökös határában, vagy a SIC-pannó megrongálása – nem zárult feltétlenül kielégítő eredménnyel, viszont ez nem mindig a rendőrségnek tudható be, az ügyészség is ludas, hiszen például a kökösi emlékműgyalázás ügyét jogi következmények nélkül zárták le, az azonosított elkövetők ellenére. Tamás Sándor a prefektúra elé még Codrin Munteanu prefektus regnálása idején kifeszített zászló megrongálásának ügyét is elővette. A vizsgálat ez esetben sem zárult le, amint a parancsnok is elmondta, a tettesek azonosításával van gond.