Mózes László
Miközben a korrupciógyanúba keveredett parlamenti képviselők, illetve szenátorok számára kollégáik „védhatalma” esetenként mentsvárat jelent, ha egy másik politikus – kizárólagosan véleményének hangot adva – szóba hozza a védhatalom fogalmát, nemzetellenesnek, büntetendőnek számít. A Tőkés László elleni érdemrend-megvonási kísérlet legalábbis ezt igazolja.
Mert fölöttébb furcsa, hogy miután 2009-ben Traian Băsescu akkori államfő Románia Csillaga Érdemrend állami kitüntetéssel ismerte el Tőkés Lászlónak a rendszerváltás elindításában játszott történelmi szerepét, az elismerést utólagosan meglehetősen furcsa érvek mentén vonnák vissza tőle. Arra hivatkoznak ugyanis, hogy az EP-képviselő 2013-ban mondott tusványosi beszédében felvetette, Magyarország vállaljon védhatalmi szerepet Erdély érdekében. Akkori javaslatát román részről tekintélyes, nacionalista húrokat pengető felhördülés követte, noha a védhatalmi státusz létező fogalom, nemzetközi jogászok szerint például Ausztria nemzetközi jogilag elismert védhatalomnak tekinthető a dél-tiroli osztrákok jogait illetően. Persze, mint mindig, a racionális érvek – s egyáltalán, a tények – csak kevesek számára fontosak, a csörte pedig odáig fajult, hogy Victor Ponta kezdeményezésére az elnöki hivatal úgynevezett becsületbírósága 2013 novemberében Tőkés Lászlót méltatlannak találta a Románia Csillaga Érdemrend kitüntetésre, javasolta annak megvonását.
Pedig Tőkés csupán politikai véleményének adott hangot, mi több, védőügyvédje, Kincses Előd szerint a szóban forgó elismerést csak azok esetében lehet visszavonni, akik tetteik révén válnak méltatlanná az érdemrendre. Ez Tőkés esetében értelemszerűen nem áll fenn – csillagszerű fényességüket viszont zavartalanul hirdethetik olyanok, akiket különféle ügyekben jogerősen elítélt a bíróság, ám az előbb említett, zömében szociáldemokrata politikusokból álló, titkosszolgálati vezetőt, vezérkari főnököt is tagjai között tudó, becsületbíróságnak nevezett testület egyikük esetében sem kezdeményezte az érdemrend megvonását.
Méltatlannak érezve a történteket, Tőkés László pert indított az elnöki hivatal becsületbírósága ellen a bukaresti táblabíróságon, majd miután az érdemben nem is tárgyalta keresetét – az eljárás során a becsületbíróságot Lucian Bolcaş ügyvéd képviselte, aki korábban a szélsőségesen nacionalista Nagy-Románia Párt törvényhozójaként vált ismertté –, az ügy a legfelsőbb bíróságon folytatódott. E testület határozott most úgy, hogy érvényes a kitüntetés megvonását kezdeményező becsületbírósági határozat, a végső döntést az érdemrend sorsáról pedig Klaus Johannis államfőnek kell meghoznia.
Ez a szentencia vélhetően számára is kényelmetlen, választania kell ugyanis a tagadhatatlan történelmi tény és a nacionalista indulat között. Opcióját nem borítékoljuk, ám az most is egyértelmű: a mérce kettős, közösségünk megalázása pedig vég nélküli. Egyre több „perverz” helyzet szüli a kérdést: miféle igazságszolgáltatásban bízhatunk?
