A taniroda olyan oktatási módszer, amelyben a diákok virtuálisan létrehoznak egy vállalkozást, végigjárják a szükséges lépéseket a cég bejegyeztetésétől a végső termékig, céltevékenységig, majd azt értékesítik. A gyakorlócégben adminisztrációs, pénzügyi, beszerzési, személyzetis, marketing- és eladási tevékenységet végeznek, beleképzelik, hogy mindez valós, és ezáltal gyakorlatba ültetik elméleti ismereteiket.
A Berde Áron-iskolában az elmúlt években már elkészült egy lakberendező cég, egy ifjúsági szabadidőközpont és egy újrahasznosítható termékekből ajándéktárgyakat készítő kézműves műhely terve, a nagyváradi versenyre gimikávézóval neveztek be, amivel megnyerték a vetélkedőt. Az iskola csapatát A legjobb cég díjjal jutalmazták (ezenkívül A legjobb stand, A legjobb marketing és A legjobb tranz­akció díjat osztottak). A versenyen tíz csapat vett részt. A házigazda Szent László Római Katolikus Teológiai Líceumon kívül Pécsről, Győrből, Szegedről, Nagyenyedről, Nagyszalontáról és Sepsiszentgyörgyről érkeztek diákok, a végső eredmény rejtett zsűrizés alapján alakult ki, ami azt jelenti, hogy a versenyzők nem tudták, ki a nézelődő és ki az értékelő, így aki megfordult a standjuknál, mindenkinek egyforma szakmaisággal kellett bemutatniuk cégüket – közölte Simon Edith, aki szerint ez rendkívül jó kommunikációs gyakorlat is egyben, ami különösen fontos, mert diákjaiknak nincs lehetőségük magyarul megnyilvánulniuk a szakmában, nincsenek magyar gazdasági tantárgyversenyek, ráadásul magyar tannyelvű tankönyvek hiányában románból fordítják az elméleti ismereteket.
A gimikávézó egy valós cégterv, amelynek igényesen kivitelezett katalógusából, szórólapjából megtudjuk, hogy az alapító diákok az iskola tetőterében képzelik el, könyvtárral és előadóteremmel együtt, a látványterv szerint igen ízléses kivitelezésben és berendezéssel. A felkészítő tanár szerint a létesítmény jó lehetőség lenne, hogy a gazdasági osztályok tanulói itt gyakoroljanak, ők működtetnék a kávézót, szereznék be a nyersanyagot, készítenék el a kávét, teát, szendvicset, árusítanának, számláznának, intéznék a pénzügyeket. Ráadásul „az ingázó diákoknak nem kellene bárokban eltölteniük az idejüket, hanem például az iskolai kávézóban, ahol internet van, olvasni tudnak, felkészülni másnapra, lenne végre egy előadóterme az iskolának, és nem kellene a saját rendezvényeink számára termet bérelnünk a városban, mint jelenleg”.
Simon Edith kilenc éve tanít a Berde Áron-iskolában, korábban menedzserasszisztensként dolgozott a műanyag-feldolgozó vállalatnál, akkor váltott, amikor a cég átalakulóban volt, az iskolában pedig hét-nyolc osztály működött párhuzamosan egy évfolyamon, és nem volt elég szaktanár. Azt mondja, pedagógusi munkájában nagyon sokat segít korábbi vállalati tapasztalata, azok a problémák, amelyekkel mindennap szembesült. A nagyváradi versennyel kapcsolatban kiemelte, nemcsak az elnyert díj okán tartja fontosnak, hogy beszámoljon róla, hanem azért is, „hogy az emberek megismerjék, a Berde Áron Közgazdasági és Közgazdasági Szakközépiskolában meg lehet tanulni a választott szakmát, itt is vannak tehetséges gyermekek, csak foglalkozni kell velük. Tanítványaimat arra tanítom, hogy mindig álljanak ki a véleményükért, harcoljanak azért, amiben hisznek, kitartóan kövessék céljaikat, mert akkor az eredmény sem marad el.”
Badi Andrea, Bagossy Bernadett, Biszak Hanna, Kertész Beáta, Pályi Apor, Sorbán Béla és Szígyártó Ottilia gimikávézója megérdemelné, hogy ne csak álom maradjon, hanem a valóságban is létrehozzák. Minden bizonnyal ezzel nyerne az iskola, a szakoktatás, és a pozitív példa révén biztatást jelentene minden olyan ötletgazda számára, aki kezdeményezését komolyan gondolja, ami mellé érdemes odaállni és amit érdemes támogatni.