Kelemen Hunor viszonylag pontos képet festett arról, hol is tartunk most: megrendült az erdélyi magyar  közösség biztonságérzete, új köntösben erősödött fel a magyarellenesség, a megszerzett jogok csonkítására az igazságszolgáltatás intézményeit használják fel, leállították a restitúciót, lefejezték a székelyföldi városok karakán vezetőit stb. Jóval zavarosabb viszont mindaz, amit az RMDSZ elnöke kiútként vázol, de még ennél is nagyobb baj, hogy hitelességi kérdéseket vet fel mindaz, ami tervként célravezetőnek tűnik. Kiállni a magyarok mellett, nyilvánosságra hozni minden támadást, minden jogsértést, képviselni ügyeinket minden fórumon a törvényhozástól a nemzetközi szervezetekig, kiharcolni igazunkat – sorolja a teendőket Kelemen Hunor, de mintha csak választási kampánybeszédet mondana, mintha túl nagy volna a szakadék szavak és tettek között. Vajon valóban kiálltak eddig minden magyarért, nyilvánosságra hoztak-e minden támadást, jogsértést? Akkor is például, amikor a kormányba lépve mintegy igazolták a román államhatalom hazug propagandáját, mely szerint példaértékű a kisebbségek helyzete? Vajon szóvá tették-e bajainkat minden fórumon, amikor még most is félnek felvállalni, lassan kimondani is autonómiatörekvéseinket?
A Kelemen Hunor által említett kevés konkrétum egyike, hogy az RMDSZ árnyékjelentést készített ahhoz a dokumentumhoz, amelyet Románia a kisebbségvédelmi keretegyezmény végrehajtásáról nyújtott be az Európa Tanácshoz jó kétéves késéssel. A dokumentum elkészítése során a román hatalom azzal sem nagyon foglalkozott, hogy bár konzultáljon a romániai magyar közösség képviselőivel – ilyen körülmények között az árnyékjelentés elkészítése, annak megfelelő bemutatása hozzájárulhat ahhoz, hogy Európában valamelyest árnyalják a képet a nemzeti kisebbségi közösségek jogát példaértékűen biztosító Romániával kapcsolatosan. A nemzetközi színtér különben is fontos terepe lehet küzdelmünknek még akkor is, ha a hidegháborús geopolitikai kontextus sokak szerint kedvezőtlen a kisebbségben élő nemzeti közösségek jogérvényesítése szempontjából – annál is inkább, mert itthon tényleg azt tapasztaljuk, hogy lassan leszorítanak a pályáról.
Épp ezért meglehetősen disszonáns Markó Bélának a magyar kormány irányába megfogalmazott bírálata, még akkor is, ha tudjuk, hogy az RMDSZ korábbi elnöke előszeretettel paktált a magyarországi baloldallal. Gyenge önigazolási próbálkozás, felelősség-hárítás, sértettség érződik Markó Béla szavain – márpedig ha eredményeket akarunk elérni, az egyik legfontosabb feltétel, hogy ismerjük fel szövetségeseinket. Még jó, hogy most már nem az ő szava a meghatározó az RMDSZ és a magyar kormány kapcsolatában.