Bő negyvenévnyi szolgálat után – ebből harmincötöt Erdővidéken töltött – búcsúzott ki vasárnap Felsőrákos unitárius lelkésze, Kotecz József. Az egyházközségétől megváló lelkészt egyházköri paptársai és volt hívei is biztosították, munkájára számítanak az elkövetkezendőkben is.
A Magyar Unitárius Egyház püspöke, Bálint Benczédi Ferenc és a Pap Mária püspöki titkár által aláírt levelet a Háromszék-felsőfehéri egyházkör esperese, Török István ismertette: hálaadással tartoznak az Istent, embert és anyaegyházat hűen szolgálónak – fogalmaztak.
Kotecz József az istentisztelet alapgondolatául a Korinthusbeliekhez írt I. levél 15. fejezetéből választott igét. Mint mondotta, a hat székelykáli és harmincöt esztendei erdővidéki szolgálat alatt nem volt mindig könnyű a palást, de folyamatosan érezte a Gondviselő oltalmát, így a rá háruló feladatok zömét megoldhatta, s úgy véli, a rábízott közösség hasznára lehetett. Szívesen keresztelte az újszülötteket, konfirmálta az ifjakat, eskette a közös útra vállalkozó párokat, segítette a lelki útmutatásra vágyókat, állt a betegek ágyánál, s ha a sors úgy hozta, utolsó útjukra kísérte őket. „A szavak kevesek, sokszor nem tudják kifejezni azt az érzést, ami hatalmába keríti a lelket. Felsőrákoson olyan társakat kaptam az Úrtól, akikkel jó volt együtt dolgozni, álmodni, s azokat valóra váltani: azt mondom tehát – bár búcsúról beszélünk –, hogy mégsem búcsúzom, hiszen annyira egyek lettünk, olyan kötelékek kötnek össze, amit elszakítani nem lehet. Arany és gazdagság helyett szívemből adok egy darabkát nektek” – fogalmazott a nyugdíjba készülő tiszteletes.
Bálint-Benczédi Ferenc a mások életében is nyomot hagyó embernek mondotta Kotecz Józsefet: feszegethetnénk, mikor és mennyire járt el helyesen bizonyos esetekben, de kétségbe vonni azt, hogy mindörökké közössége hasznát nézte, nem lehet. „Ő nemcsak vizsgált, hanem gyógyított is; nemcsak ismeretet adott át, hanem tanított is; gondjaira bízott nyájának pedig nemcsak vigyázó, de igazi őrzője is volt – mondotta.
Az egyházközség Fitori Miklós Dalárdájának előadását követően Pető Elemér, a felsőrákosi egyházközség gondnoka köszönte meg a szolgálatot, Barót polgármestere, Lázár-Kiss Barna András a közösen végzett feladatvállalásról emlékezett meg. Az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége nevében Bíró Attila arra kérte paptársát, ne élje magát nagyon bele a nyugdíjaséletbe, mert szolgálatára továbbra is számítanak.
Kotecz József a felsőrákosiaknak mondott hálát, amiért fiatalon elfogadták és segítettek abban, hogy hosszú évekig szíve szerint tehessen, szolgálhasson.
