Az anyuka mosolyog lányára, nem kell kézen fognia, bízik szófogadásában.
– De ott magyarul fognak énekelni.
Ezt már a nagyobbik kislány mondja, nem annyira rosszallóan, csupán ténymegállapításként.
– Te értesz magyarul?
A kisebbik lány valódi érdeklődéssel néz nővérére, szeme a várható látványtól csillogó.
– Értek valamennyit – válaszolja a húgának.
Anyjuk nem néz rájuk, elindul előre. Alacsony termetű asszony, fiatal még, a hajában szaporodó ősz hajszálakat nem szégyelli. Hátraszól lányainak, menjenek utána. Azok vígan csivitelve követik. A tömegben araszolnak előre, csupán hangfoszlányok maradnak utánuk. Kíváncsiságuk magukkal vonz. Közvetlenül a színpad mellett állnak meg. Ilyen közel csak az megy, aki karnyújtásnyira szeretne lenni Antal Árpádtól, amikor a polgármester felmegy az emelvényre. Ilyen közel csak az megy, aki az alatt a néhány lépésnyi táv alatt valami bátorítót kíván mondani neki.
És valami jó érzés tölt el belülről.
Hogy íme, mégiscsak vannak a normalitásnak jelei, ritkák ugyan, de kezdetnek ennyi is elég. Hogy a munka mégiscsak meghozza gyümölcsét, hogy ha valaki egy közösségért dolgozik, s eredményesen, értékeli azt mindenki. Hogy valaki végre ebben a városban elhiszi, hogy nincsenek magyar terek és román terek, csak Sepsiszentgyörgy van, hogy itt az a természetes, hogy a magyarság ünnepén a román ember is részt vesz, mert az nem bántó neki. Tiszteletből, kíváncsiságból, vagy csak egyszerűen azért, mert szép. És az a hangulat, még ha nem is érti vagy csak néhány szót az énekekből, beszédekből, rá is átragad.
Zene, jönnek a huszárok. Vezetőjük jelentést tesz, az alpolgármester megadja az engedélyt felvonulásukra. Sorban a lovasok, előbb az egyenruhások, majd a „közemberek”. Ellovagolnak a pódium mellett, taps kíséri útjukon. A hatéves-forma kislány is tapsol, nővére visszafogottabb, de erőlködése, hogy az előtte állók feje felett átlásson, többet mond hátulról nem látható arckifejezésénél.
A fúvósok utolsó akkordját lebegteti még a szél, amikor ők hárman megfordulnak, és vidáman csivitelve kiválnak a tömegből. A színpad körül összetorlódott tömegben hamar nyomuk vész.
Nem omlott össze egy világ bennem, csak nem kezdett el épülni egy újabb.
Aztán a polgármester mikrofonhoz lépett.