Az első három nap arra buzdított, hogy merjünk bátran szembenézni önmagunkkal, álljunk oda Isten irgalmas színe elé és kérjünk bocsánatot bűneinkért, hogy őszinte szívvel tudjunk megbékélni. Egy elrontott életet újra lehet-e kezdeni valahol, és hol kell kezdeni? – tette fel a kérdést. Kifejtette: az egyház szolgálatán kívül nincs megszentelő kegyelem. Az egyház a szentségek által segít kiengesztelődni önmagunkkal, környezetünkkel és az Istennel. Mert Jézus adóslevelünket felvitte a keresztfára, minden bűnünkért megszenvedett... Méltóságot és szentséget adott, és be is biztosította az üdvösséget.
A szombat délelőtti ünnepi szentmisét Hajdu János főesperes celebrálta a kerületi papság részvételével. Kiemelte, hogy Józsefet mint igaz embert tartja számon az emberiség, az egyháztörténelem. Így a nehézségeket leküzdve igyekezzünk mi is hozzá hasonlóan igaz emberré válni. Bakó Ferenc szentszéki tanácsos a szentmise homíliájában Szent Józsefről úgy beszélt, hogy párhuzamba állította életét a mai emberével, aki példát vehet tőle. Sok nehézséget küzdött le, de imádkozó, csendes, munkás hétköznapjaival megszentelődött a saját és családja élete. Ferenc atya, aki szórványlelkészként is szolgált, intő példának hozta fel a szórványmagyarság fájdalmait, ahol a templomban hallanak éltető magyar szót. Az anyanyelv szeretetére, gyermekeink kellő helyen és időben való megvédésére, a szülőföldre való visszatérésre helyezte a hangsúlyt Szent József életpéldája nyomán... Figyelmeztetett: ne hagyjuk a templomot, az iskolát, a szülőföldet, és bátran kérjük Szent József közbenjárását, hogy a mi életünk is megszentelődjék...
Az ünnepi liturgiát a Szent József-plébánia kórusa és Simon Balázs kántori szolgálata gazdagította.