Hát hová lettünk? Az RMDSZ a székely szót nemigen használja, inkább arra intenek, hogy ne nagyon székelykedjünk; a székely szabadság napján is a Székely Nemzeti Tanács szervezett megmozdulást, állt ki jogaink mellett. Az RMDSZ elnöke a kiállni, képviselni, kiharcolni jelszót hirdette meg, de ahogy Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester mellett kiálltak meghurcolásakor, azzal nem lehet dicsekedni, pedig egyik legjobb emberük, aki sokat tett a városért, és tudta kezelni a magyarellenes megnyilvánulásokat is. Olyan vezetőkre van szükségünk, akik valóban tesznek is értünk, nem olyanokra, akik egymással bakalódnak, mert a népvándorlást ilyen alkudozásokkal megállítani nem lehet. Lám, az Európai Unió sem volt rá felkészülve, ugyanúgy, ahogy a nemzeti kisebbségek gondjait sem kezeli. Egyáltalán mi az, hogy nemzeti kisebbség? Minden nemzetnek van neve, kisebbek az óvodások, iskolások, mi, székelyek miért lennénk azok?
PÉTER ÁRPÁD, Sepsiszentgyörgy. Olvastam a Háromszékben, hogy a Hunyadi csárda mögötti parkolóban sok a szemét, hát, nem ez az egyetlen hely a városban, ahol senki sem takarít. Sokunkat bosszantanak a vasútállomás környékén uralkodó állapotok, amelyekkel a vonaton érkezőket fogadjuk: gyom, hulladék, omladozó gabonatároló és malom, és ami a legfájóbb, az egykori vasúti rendelő állapota rögtön szembetűnik az aluljáróból kijövőknek, és meg is lehet a véleményük az itt élőkről. Az 1963-ban épült vasúti rendelőben sok éven át jól képzett orvosok gyógyították a környék vasúti dolgozóit Uzontól Tusnádfürdőig, Kököstől Bereckig. Egy általános orvos két asszisztenssel, két fogorvos két technikussal, akkor korszerűnek számító felszereléssel várta a betegeket – de mindez már a múlté, az orvosok nyugdíjba vonultak, az épület lassan összeomlik. Jó lenne a brassói tartományi vasúti igazgatóság figyelmét is felhívni minderre, mert van igény a város keleti kapujának rendezésére.
GYÖRGY ÁRON, Sepsiszentgyörgy. Minden tavasszal nehezményezem, hogy a városi kertészet csutakra csonkítja az amúgy is kevés lomblevelű fát, amelyeket szerintem jobban kellene védeni, mint a haszontalan kóbor kutyákat. Elnézést a haszontalan jelzőért, de régebb hasznosították őket a sintérek, akik ebből éltek: lakkcipő, hangszer és miegymás készült a bőrükből, ma pedig a húsukat is értékesíthetnék az agráriparban, például tápszernek. A kutya bálványozása nyugati hóbort, s habár az elmúlt 26 évben nálunk is kialakult egy újgazdag réteg, amely megengedi magát a flancolást, a szegényebbek számára azonban ez csak divat, amit majmolni kell...