Deleanu Márta festő és grafikus, Labanc C. Ágnes, a képi látomások festője, Nagy Annamária üvegművész és Suba László szobrász… Négy művész Torda városából, mely 1568-ban a lelkiismeret szabadságának a földkerekségen elsőként való kinyilvánításával írta be nevét az egyetemes történelembe. Összekapcsolja őket a közös haza, városuk, szülőföldjük, a közös ügy (együtt többek vagyunk) felvállalása, lelki-szellemi rokonságuk. Nekünk külön öröm, hogy „visszatérnek” Kovásznára, hiszen több ízben is részt vettek már Csoma-kiállításainkon. Mindenik külön világ, külön művészi arc, külön lelkület.
Deleanu Márta művészete a figuratívból ível át az absztraktba. Álmodozás, meditációs hajlam jellemzi. Mintha a lét, a szép értelmén merengene. Formái lágyak még akkor is, amikor szinte szeleteli azokat. Akkor is mögöttük a merengés, a finom ábrándozás, a színek, emlékek keresése. Szeletei világszeletek, szeletek a természetből, inspiratívan illeszkednek kompozícióiba.
Labanc C. Ágnesről tudjuk, hogy Rudolf Steinernek, az antropozófia élet- és művészetfilozófiája megalkotójának kései tanítványa, híve, követője. Mesterével együtt ő is hisz a művészet erejében, küldetésében. Képei látomásosak, hit sugárzik-hullámzik belőlük, amikor templombelsőt sejtet, s akkor is, amikor megjeleníti a fentről tündöklő fényt, az isteni erőt, a kereszt hitét és az ember küldetéses voltát egyaránt. Színei is kifejezik a misztikumot, látja a művészet arcát, feladatát, s szinte kapaszkodik annak reményt adó erejébe.
Nagy Annamária a tájainkon ritkábban jelentkező, kiállításokon is csak elvétve szereplő üvegművészet képviselője. Műfaja diktálja a rejtelmességet, lévén anyaga áttetsző. Formáira bizonyos szabadság, vagy nevezzük így: oldottság jellemző. Nem bezár, nem körbehatárol, nem tömbbe formál, inkább kinyitja, megnyitja, kifelé is megrezegteti, kitekintővé teszi a formát, s a rendezettség belső, áttetsző anyagát a rejtelmes-sejtelmes színek hullámoztatják, rezdítik. Néha absztrahált elemeket lebegtet, arcokat, egész figurát chagalli szürrealizmussal… Van, amikor a sejtelmes anyagszerkezet kevés színnel beszél, máskor lírai melegség szólal meg.
Suba László szobrait formában a sokszínű változatosság jellemzi a hagyományos alakos köztéri szobroktól (Dózsa, Wesselényi) el a nonfiguratívig vagy a csak alig kibontott, szinte tömbösített jelzésig (Férfi körtánc), a térszobortól a domborműig, a komor markánstól az intim hatású lírai vallomásosságig. Néha megjelenít, máskor csak sejtet. Tudja, a művészet a lélekhez szól vagy kell szólnia, nem elégszik meg a megjelenítéssel, meg is rezdíti a megjelenítettet. Változatos az anyaga: fa, kő, agyag, fém. Van, amikor epikus, de dominánsabb a líraiság, ezen belül elégikus és sajátosan szép a lovas kő-álma. Munkái változatosan balladaiak, máskor mese- vagy líraian álomszerűek.
Az ő alkotásain érzik legjobban a népi kötődés, annak felvállalása, hogy egy néphez tartozik, s ragaszkodik is hozzá. Szellemiségében, s abban is, hogy szokásait, temperamentumát is igyekszik belevinni munkáiba.
*
A tordai alkotók kiállítása – mondjuk rá – egységes.
Korunk vas-világrendjét oldja művészetük, sugallja, hogy a szeretet, a hit vagy – válasszuk külön a nagy egésztől – a gyöngédség értelmet ad az életnek. A művész simogathat is, lelkünket simogathatja műveivel, életünk értelmét sugallhatja, hirdetheti.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
