– Az ENSZ május elején közzétett jelentése több mint 240 millió menekültet és migránst azonosított világszerte, ami csaknem 40 százalékkal több, mint 2000-ben volt. A népességmozgásban a szegénység a döntő tényező, a fegyveres konfliktusok elől menekülők számát a jelentés 20 millióra becsüli. Milyen biztonsági kockázatot jelent ez?
– Az ENSZ-jelentés lényege, hogy 20 millió ember hagyta el háború miatt a hazáját, ami kevesebb, mint öt százalék. A többi, azaz 95 százalék egyéb okokból – gazdasági, éghajlati, demográfiai, vízhiány és egyéb problémák miatt – jött el. A helyzet kezelhetetlen, mert ehhez egy teljesen más világnak kellene egycsapásra elkövetkeznie. Az ENSZ őszi közgyűlésén – amelyre készült ez a jelentés – mindenki el fogja mondani, hogy mindent megteszünk, takarékoskodunk a vízzel, gyönyörű beszédek hangzanak majd el. Csakhogy a valóság ettől nem változik.
– A hírügynökségek mégis teljesen újszerű bejelentésekről számolnak be...
– Ami új: először mondták ki, hogy a migránsok döntő része először a szomszéd országba távozik. 44 millió olyan migráns van, aki saját hazájában próbál biztonságosabb részt keresni, elsősorban Szíriában, Afganisztán, Jemenben, de Pakisztánban is. A jelentés ugyanakkor azt is kimondja, hogy a migránsok döntő része Afrikából érkezik, miközben a felsorolt országok ázsiaiak. Emellett rendkívül komoly katasztrófakövetkezmények várhatók Közép- és Dél-Amerika több országában is.
– A migráció célországai elsősorban a nyugat-európai államok, korántsem a Perzsa-öbölbeli olajországok. Jogos az értetlenkedésünk?
– Az öbölben négy dúsgazdag országról beszélhetünk. Dubajban nyolcmillió fő él, ebből 800 ezer a helyi, a 2,2 milliónak pedig semmiféle esélye nincs, hogy dubaji állampolgár legyen. Amikor legutóbb ott jártam, egy pakisztáni sofőrünk volt, harmadik generációs vendégmunkás, már az apja is ott született, ennek ellenére csak addig maradhat, amíg munkája van, másnap ki van rúgva. Abu Dzabiban már látszik, hogy az ingatlanlufi kipukkadt. Aki most ott lakást vesz, gépkocsit is kap vele. Olyan léptékűek a négyzetméter árak, hogy ez röhögve belefér. Ománban egyelőre nagy a gazdagság, de már közölték, hogy 20–40 éven belül az olajnak, földgáznak vége, a víznek is. Ezért aztán elkezdtek Európában földterületeket felvásárolni, majd az őslakosság oda költözik. Hogy mi lesz a népesség 90 százalékát képező vendégmunkásokkal? Senkit sem érdekel. Amúgy ott az juthat állampolgársághoz, aki 15 éve ott él, tökéletesen ír-olvas arabul, illetve áttér muzulmán hitre. A politikai menekültstátust egyszerűen nem ismerik. Szaúd-Arábia felépített 13 ezer légkondis sátrat, de egyetlen migráns sem hajlandó odamenni. A vázolt körülmények miatt talán érthető okokból.
– Miközben az Egyesült Államok és Ausztrália gyakorlatilag lehetetlenné tette a beutazást az országba, az európai kontinens megbukott ebben a kérdésben. Horst Seehofer, Bajorország miniszterelnöke viszont bejelentette, hogy vége a willkommenskulturnak. Mérföldkőnek tekintsük?
– Ausztrália hónapok óta haditengerészet bevetésével zárja a kontinenst, hasonlót javasolt Európának is – hiába. Az Egyesült Államokban kvótarendszer van érvényben, amely keretében elsősorban dél-amerikaiakat és spanyol ajkúakat fogadnak be, meghatározott helyzetekben pedig ázsiaiakat. Más nem mehet be. Az ország déli határán kerítés van és érvényes tűzparancs. Seehofer javaslatának lényege a Németország által befogadandó migránsok számának maximálása, ez a szám eddig 100 és 200 ezer között mozgott. Merkel pártja, a CDU katasztrofális tartományi választási vereségei után Seehofer azt üzente: vagy azt csinálja Merkel, amit ők Bajorországban, vagy a következő parlamenti választáson külön indulnak, aminek következtében Angela Merkel esélyei minimálisra csökkennek. Komolyan is vették, továbbra is zárva tartják a német–osztrák határt, ahol a migránsok döntő része Németországba érkezik.
– Nemrég újabb tabu foszlott szét, miután a német szövetségi bűnügyi hivatal jelentése szerint 369 terrorgyanúra utaló jelentést kaptak, amelyből 40 megalapozottnak bizonyult. Azaz tényszerűen cáfolták a korábban hangoztatott álláspontjukat, miszerint a terrorveszély és a migránsok között nincs közvetlen összefüggés…
– A német elhárítás vezetője rendszeresen kiállt és beszélt: legutóbb elmondta, hány olyan terrorista van Németországban, akiről tudnak – számuk 1100 –, hány szélsőséges, terrortámogató szalafista él az országban, számuk közelít a 10 ezerhez. A legutóbbi jelentés elsősorban azt az álláspontot borítja fel, amelyet a világ egészen Párizsig szajkózott, miszerint első generációs terrorista nincs. Honnan lehet fegyverekre szert tenni? Jugoszláviából, muzulmánok közvetítésével. Honnan lehet tökéletes hamisítású papírokat szerezni? Olaszországból, ott élő muzulmánok gyártják. Senki sem állíthatja, hogy valamennyi bevándorló terrorista, de azt igen, hogy relatív nagy számú terrorista érkezik velük Európába olyan körülmények között, hogy az európai politika erre nem készült fel.
– Milyen eredményhez vezethet a fáziskésésben lévő felkészülés?
– Az elmúlt időszak botránya, hogy a törökök kirúgták azt a miniszterelnököt, Davutoglut, aki úgy-ahogy hajlandó volt tárgyalni Európával. A törökök egyszerűen nem hajlandóak eleget tenni annak a 72 feltételnek, amelyet az Európai Unió kér a török vízummentesség bevezetése érdekében. Míg az unió próbál ragaszkodni ezekhez, a törökök fenntartják a kurd kérdésben, a terrorizmus vagy a sajtószabadság tekintetében kialakított nézeteiket, s még csak vitára sem hajlandók bocsátani ezeket a kérdéseket. Miközben azonnali vízummentességet követelnek, nincsenek útleveleik. Mostanában kezdték el gyártani az Európában elfogadott bio­metrikus útlevelet, amelyből legfeljebb októberre készül el az első csomag. Ilyen körülmények között nincs is amiről vitatkozni.
– Továbbra sem sorolja Európát a világ három legnagyobb globális „játékosa” közé. Miért?
– A nagyokhoz, például az Egyesült Államokhoz képest semmiképp. Amerikát lehet szeretni vagy nem szeretni, de hírszerzésben, katonai fejlesztésben, hadiiparban, általában oktatási fejlesztésben abszolút világelső. Ugyanakkor sok évvel ezelőtt összeállt az angolszász világgal. Az Öt szem nevű rendszer pedig szőröstül-bőröstül lehallgatja a világot – a terrorizmus megakadályozása címszó alatt. Csakhogy ez nem igaz: a lehallgatások 90 százaléka a gazdasági hírszerzést szolgálja. És soha senki nem adja át az adatait a másiknak. Ha Amerika pontosan tudja, hogy holnap reggel Párizs egyik kerületében robbantás lesz, akkor sem. Mert ha kiadja, rögtön következik a kérdés: ki az informátor? Az informátorát pedig senki nem fedi fel. Félreértés ne legyen, az európaiak sem.
– Ezen a gyakorlaton egy Párizs, Brüsszel léptékű tragédia sem változtathat?
– Brüsszel után összeült az unió 28 külügyminisztere, és azt mondták, hogy mostantól kezdve igen. Csakhogy ez már korábban is többször elhangzott. Mint ahogy az is, hogy innentől kezdve jobb lesz az Egyesült Államok és Európa közötti együttműködés. Soha nem lett jobb. Azaz mindenki mindent kiad, ami másodlagos információ, a lényegest soha senki.
– Mit gondol, milyen lesz ez a világ egy évtized múlva?
– Semmivel sem lett békésebb az elmúlt években, viszont teljesen megváltozott. Az elkövetkező években Európában három nagy konfliktusforrással számolok. Az egyik az ukrán–orosz viszony, amelyben csak idő kérdése, hogy ukránok milliói induljanak meg Európa belseje felé egy masszív gazdasági migráció keretében. Csupa fehér ember, keresztény és egyértelműen egzisztenciális szempontok által hajtva. A másik nagy válsággóc a migráció, amelynek a török invázió elképesztő méreteket kölcsönözhet. A harmadik pedig – és ezt is csak idő kérdésének tekintem –, hogy Európán belül megpróbálják létrehozni Nagy-Romániát. Magyarország külső biztonságát az Iszlám Államon túl az is veszélyezteti, hogy a határaitól 200 kilométerre, Boszniában terrorista kiképzőbázisok vannak, működésüket Szaúd-Arábia finanszírozza. Ilyen körülmények között igazán érvényes a német biztonság talán legnagyobb alakja, a 2015-ben elhunyt Egon Bahr mondása, miszerint a biztonság csak a múltban abszolút, a jelenben relatív és a jövőben kiszámíthatatlan.

NÓGRÁDI GYÖRGY
Biztonságpolitikai szakértő, közgazdász, egyetemi tanár, a hadtudományok kandidátusa, 1949. május 22-én született Budapesten. A Közgazdaságtudományi Egyetemen végzett, 1974-ben írta doktori értekezését Az NSZK gazdaságpolitikája címmel. 1989-től a Honvédelmi Minisztérium Közgazdasági és Pénzügyi Ügynökségénél dolgozott, 1997-ben szerzett doktorátust haditudományokból a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen. Jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem, illetve a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára. Kutatási területei a biztonsági dilemmák a második világháborútól napjainkig, illetve a védelemgazdaság makrofolyamatai. Legfontosabb könyvek, publikációk: Bundestag és Bundeswehr. Az NSZK biztonságpolitikájáról (Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1984), Az NSZK biztonságpolitikája a 80-as években (Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1989), A védelemgazdaság makrofolyamatai. Hadigazdaságtan – társszerző (Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Védelemgazdasági Tanszék, 1996), Talleyrand (Útmutató Kiadó, Budapest, 1997), 40 év alatt a Föld körül (Kossuth Kiadó, Budapest, 2015). Kitüntetés: A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2005).