Ötven éve hunyt el Tamási ÁronFarkaslaka, Tamási Áron-emlékmű

2016. május 28., szombat, Emlékezet

A hetvenes évek elején édesapámat megkereste egy írócsoport, és felkérték, mint szerintük „egyetlen illetékest”, hogy Tamásinak emléket állítson. Meg kell említeni, hogy ezt a lelkes csapatot kívülről végig támogatta egy nagyszerű asszony: Bakk Elekné, Sárika.

  • Tamási Áron-emlékmű Farkaslakán
    Tamási Áron-emlékmű Farkaslakán


Édesapám elvállalta a felkérést, meg is kezdte a tervezést. Ám rövidesen megbetegedett, úgy érezte, hogy nem tudja a munkát elvégezni. Arra gondolt, hogy kell keresnie valakit, aki segít. Csak énrám tudott gondolni, tudta: valódi segítőtárs leszek. Meg is kért, s én elvállaltam.
Mindenképpen segíteni akar­tam neki. Újrakezdtük a tervezést, sokat kellett változtatni rajta, hogy ketten dolgozhassunk majd. A tervezésnél már gondoltunk arra, hogy ki-ki milyen részt vállal magára. Az eredeti terv szerint egyetlen ülő székely lett volna. Ezt változtattuk meg úgy, hogy Tamási műveinek alakjaival népesítjük be a sziklát. Hoztak kérésünkre Tusnádról egy követ, de nem volt elég nagy és jó, ezért a Hargita oldalában kerestünk faragásra valót. Mi ketten is részt vettünk a keresésben. Végül is megtaláltunk egy gyönyörű trachitot, amelyet Úrasztalának neveztek a népek. Mert a pásztorok ennél a kőnél pihentek , s ettek róla. No, megtaláltuk, de le is kellett valahogy szállítani a hegyoldalról, az Ivó-oldalról! Nem volt könnyű, két traktor mozdította ki a helyéről, és vontatta be Farkaslakára. Ahogyan lemértük, körülbelül kilenc tonnát nyomott. Iszonyúan kemény, időtálló, vulkanikus kőzet. Gyönyörű acélkékes szürke színezete van. A templom mögé állították fel, az úthoz közel, ahol majd elkezdtük a munkát. Építettek nekünk egy kis kamrát a szerszámainknak, meg fedelet a szikla fölé, hogy esőben is tudjunk dolgozni.
Gépeink egyáltalán nem voltak, egyedül egy kis köszörű. Csak vésők és kalapácsok, és kis csákányok, amelyekben vídia-betét volt. Ezzel kezdtük megmunkálni ezt a kemény kőzetet. Nagyon nehéz munka volt, két évünk nyara ment rá, meg is erőltettem a csuklómat, amelyet aztán hosszú ideig kellett gyógyítani utána.
Az volt érdekes, hogy akik arra utaztak, megálltak, megnézték, mit csinálunk, s hamar elterjedt a hír, hogy Tamásinak faragunk emlékművet. Egyre többen jöttek hozzánk munka közben, sokan egy-egy lehullott kődarabot is elvittek emlékbe. Úgy alakult az emlékmű, hogy nemcsak Tamásinak, de az egész székelységnek állítottunk emléket.
Én azt akartam, hogy csak az édesapám neve kerüljön bele mint alkotóé. Ám ő, amikor élelemért jártam, belevéste mindkettőnk nevét a kőbe. Boldog volt, hogy a fiával együtt készítette ezt a művet. Utólag én is nagyon örvendek annak, hogy van egy közös alkotásunk! Hiszen olyan nagy emberi és művészi szeretet kötött, köt össze bennünket! Érdekes, hogy édesapám betegesen kezdett neki a közös munkának, de szinte csodával határos módon egyre jobban lett, megerősödött. Megsegítette a Fennvaló, s talán Tamási szelleme is.

SZERVÁTIUSZ TIBOR
(2016. április)

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Hol tervez nyaralni idén?









eredmények
szavazatok száma 1086
szavazógép
2016-05-28: Emlékezet - :

Ma is időszerű (Ötven éve hunyt el Tamási Áron)

Szellemi őrség címmel jelent meg Budapesten 2001-ben Tamási Áron 1936–1965 között közölt, ma már alig hozzáférhető írásainak több mint 600 oldalas gyűjteménye. Esszék, újságcikkek és útirajzok olvashatók a kötetben, amelyek által a ma élő nemzettársaknak is üzent. Nem lesz haszontalan talán, ha néhány különösen is időszerű gondolatát megfontolás céljából közzéteszem (...):
2016-05-28: Emlékezet - :

Bölöni Domokos: Szólt a rigó a Nyikónál

Az öreg szólította meg őket, azt hitte, valakit keresnek, vagy lopni akarnak. Amióta a kéthektáros ribizliföld őrzését rábízták, megnézett mindenkit, még a falubelieket is, ha erre vetődtek, ide ki, a Bökkfű alá, a tanyához. – Ne igyanak a vízből – szólt oda, mintha rég ösmerné őket –, feljebb tisztább, nem piszkolja kis patak. Csak a rigók.