Roppant bosszantott és elkeserített, amikor vagy két évvel ezelőtt, A dal című válogatóverseny bírálóbizottságának elnöke ország-világ előtt kijelentette: az újfajta könnyűzenének, sajnos, angol a nyelve.
A válasz az egyik betelefonáló kifogására született, aki azt tette szóvá, hogy az eurovíziós dalfesztivál előversengésekor miért nem szerepel feltételként a magyar nyelvűség, ha már a legjobb Magyarországot, tehát a magyar nyelvet képviseli a soknyelvű megmérettetésen. A nyegle válasz azért volt felette elgondolkodtató, mert megfogalmazója a nemzeti televízió egyik műsorának szerkesztője, s az akkori kijelentés sugallta helyzet azóta sem változott. Legutóbb az az énekes, aki ugyancsak angolul vitte hírét a magyar nyelvnek, nagyon a végére szorult a kialakult sorrendnek, s ez a helyezés akkor is bejött volna neki, ha történetesen magyarul mutatkozik be. Így a „szebben hangzó” Freddie névre hallgató magyar fiú hírt sem tudott vinni arról, hogy van itt egy csodálatos nyelv, amelynek nagyszerűségét, hangzásbeli különlegességét oly sokszor és oly sokan hangsúlyozták, csak éppen mi nem akarjuk észrevenni. Sőt: a magyar dal versenyével párhuzamosan meghirdetett szövegírói pályázaton magyar anyanyelvű szövegíró angol nyelven írt verse volt a nyerő. Ezek után még az is megfogalmazódhatott bárkiben, ha már ezek a magyar énekesek ennyire nem tisztelik saját anyanyelvüket, minek rájuk pontokat vesztegetni.
És mégis valakik észrevették ezt a fonákságot: azok, akik meghirdették a Legszebb erdélyi magyar dal pályázatot, s fontos elvárásként szögezték le, hogy annak a magyar dalnak magyar nyelvűnek kell lennie! Ez nem vagánykodás, hanem egyszerűen a legtermészetesebb viszonyulás ahhoz a közösséghez, amely számára ezek a dalok születnek, s akik igénylik az igényes dallam mellett az igényes magyar szöveget is. Nem felejthetem az említett magyarországi vetélkedő elbírálóinak kényelmetlen helyzetét, akik az elvétve elhangzó magyar dalszövegeket igyekeztek nyelvtani, kiejtésbeli, prozódiai szempontból is értékelni, de a ki tudja, milyen angolsággal megírt dalszövegekhez nem volt hozzáfűznivalójuk. Ezt a fura állapotot kerülhetik el az erdélyi fiatalok, akik imigyen példát is adnak egyes anyaországiak nyelvtörő, nyelvromboló igyekezetének.
Péter Sándor
