Lélegzetét visszafojtva figyelte egész Európa, hogy milyen kimenetele lesz a vasárnapi szerbiai választásoknak. Lehet, hogy kissé túlzó ez a helyzetleírás, de tény, sem földrészünk, sem a világ számára nem közömbös, mi történik az utolsó ,,jugoszláv" államban, mely délszláv hegemóniája kedvéért egy egész sor háborút indított — és veszített el! — a térségben.
Különösen nem közömbös a szomszédságnak, Magyarországnak, Romániának, Albániának, Görögországnak, Bulgáriának és a jugoszláv szövetségből kilépett utódállamoknak, melyek közé most már oda kell sorolnunk Koszovót is. Ez utóbbi most a viszály almája, mely nem csupán Szerbiát fordítja szembe a világgal, de szerbet a szerbbel is, hiszen a döntések végkifejlete két szögesen ellentétes utat jelenthet számukra: az egyik az európai út, az elszigeteltségből való kitörés, a másik az acsargó nacionalizmus, a nyomor, esetleg egy újabb felesleges háború útja. Egy olyan konfliktusé, melyet Szerbia már sehogyan nem nyerhet meg, hiszen Koszovó már elég régen de facto független állam, melyet nem csak a nemzetközi erők védenek meg, de önmagát is képes megvédeni.
Ezt nagyon jól tudja Tadic szerb államelnök, s a Koszovó visszaszerzésére áhítozó népét azzal nyugtatja, hogy tárgyalásokkal, türelemmel többet lehet elérni, mint acsarkodással és kardcsörtetéssel. Nem így Seselj vajda radikális nacionalista-sovén szerbjei, akik az utolsó embert (köztük vajdasági magyarokat!) is képesek lennének feláldozni az ,,ősi szerb bölcsőhely" visszavívásáért.
A vasárnapi választásokat tehát Koszovó ügyére fókuszálták, s a Seselj háborús bűnös távolléte okán vezérkedő Nikolic, sőt, Kostunica kormányfő is kizárólagos programnak és célnak nevezte az ,,újraegyesítést". Tadic államfő — bár golyót ígértek homlokába — európai Szerbiát akar és vizionál.
Tadic jól számított: européer koalíciója, bár nem szerzett abszolút többséget, első helyen végzett a vasárnapi választásokon, s ha a végleges eredményhirdetés igazolja várakozásaikat, elég szilárd szövetségesi többséget teremthetnek a szerbiai parlamentben ahhoz, hogy működőképes kormányt alakíthassanak. Bő tíz százalékkal verték meg a szájtépő radikálisokat, kiknek nem volt más érvük, mint a ,,soha, soha Koszovót!" Ez pedig már nem döntő érv a létbizonytalanságban tévelygő szerbek többsége számára.
A szerbiai választások ideiglenes eredményeiből érdemes lenne tanulniuk a romániai és szlovákiai nacionalistáknak is: az autonómia eszméje nem ördögtől való.
Az idő úgyis elhozza a normalitás érvényesülését. Nem mindegy, milyen áron! Az agymosott és félrenevelt gyűlölködők verhetnek meg magyarokat a szemhunyósdit játszó hivatalosság orra előtt, lehet feszegetni Sütő András marosvásárhelyi emléktábláját, nevezheti egy közbűntényes szlovák rablóvezér ,,lovasbohócnak" Szent István királyt, az igazság órája egyszer mégis eljön.