A meghívottaknak nem volt könnyű dolguk, hiszen, amint azt a moderátor szerepét vállaló Pataky István, a Magyar Nemzet újságírója is felvezette: a brexit nyomán elmondható, hogy bármi megtörténhet, így az amerikai választások nyertese akár Donald Trump is lehet. A legsötétebb jóslatokat Neil Barnett, a londoni Istok Associates Ltd. elemzőcég igazgatója fogalmazta meg. Noha ő utolsó pillanatban az Egyesült Királyság bennmaradása mellett szavazott, az Európai Uniót egy romlott intézményrendszernek tartja. Barnett David Cameron miniszterelnöktől azt várta volna, hogy a skandináv országokkal, illetve Hollandiá­val karöltve nyomást gyakoroljon elsősorban Németországra és Franciaországra az unió megreformálása érdekében. A brit szakember rámutatott: a brexit nem az Egyesült Királyság számára jelent gondot, „Nagy-Britannia jól van, a kilépésnek hosszú távon jó hatásai lesznek, inkább az uniónak van oka aggódni”. A törökországi helyzet, a migránskérdés, az olaszországi bankválság, a termelés visszaesése, illetve a Moszkvához közeli pártok előretörése például Németországban, de a kelet-közép-európai országokban is csak néhány azon veszélyforrások közül, amelyekkel az uniónak szembe kell néznie. Törökország kifejezetten kényes kérdés, hiszen ha Erdogan az eddigi irányba megy, nagyon esélyes, hogy még az ország NATO-tagságát is felmondja, majd Oroszország irányába fordul, egyfajta „muszlim Oroszországot hoz létre”. Ezzel párhuzamosan az unió döntéshozói újabb rossz döntést készítenek elő: a közös európai hadsereg ötlete úgy rossz, ahogy van, hiszen ez a NATO átszervezését hozná magával. Ez könnyen az Amerikai Egyesült Államok kilépését eredményezheti, márpedig az amerikai haderő nélkül kérdéses, hogy Európa képes-e megvédeni magát egy katonai agresszió ellen. A NATO helyzetének meggyengülése irányába mutat továbbá Donald Trump legutóbbi kijelentése, amely a tagországok szövetséggel szembeni pénzügyi kötelezettségeinek teljesítését kéri számon, több tagállamban pedig a balos hangok erősödnek, amelyek az oroszok felé közeledést hirdetik – fűzte hozzá. Barnett a kelet-közép-európai térség országai kapcsán úgy vélte: egy vihar közepén állnak, amelyet a törökországi, a közel-keleti helyzet (a migránsválságot beleértve), valamint a brexit és az amerikai választások kimenetele okoz és erősít fel. A szakértő szerint ezeknek az államoknak sürgősen védelmi képességeik javítására kellene koncentrálniuk, hogy a szövetségesek ezen kifogásait valamelyest egyensúlyozzák.
Barnett időszerűnek találta a magyarországi, kötelező betelepítési kvó­táról szóló népszavazást, amelyen reményei szerint nemleges válasz születik, illetve a környező országokban is hasonló meglátás érvényesül. „Elfogadhatatlan, hogy Angela Merkel egy olyan problémát terjesszen ki a térségbeli államokra, amely soha nem volt a sajátjuk, amely sokkalta inkább Nyugat-Európa kihívása, elsősorban a gyarmatbirodalmi státusz következményeként, Franciaország, valamint az Egyesült Királyság esetében mindenképp.”
A brexit sajátos helyzetet teremt az unióval szoros gazdasági kapcsolatban lévő európai államok számára is, Norvégia elveszítheti az Európai Gazdasági Területen belüli előnyös helyzetét, ha a britek is hasonló egyezségre jutnak Brüsszellel – fogalmazta meg Sikó Anna, Magyarország oslói nagykövete. A diplomáciai vezető egyetértett azzal a meglátással, amely szerint a kelet-közép-európai térség nehezen védhető helyzetbe kerülhet, viszont pozitívumként azonosította, hogy a brexit révén egyes uniós hatáskörök átkerülhetnek az itteni államok kezébe. A gazdasági előnyök megítélése egyelőre nehéz.
Takács Szabó Ferenc, a budapesti Miniszterelnökség európai uniós ügyekért felelős államtitkára sarkosabban fogalmazott: egészségesebbnek tartották volna, ha a britek az unió valamely intézményéről, illetve a reformról szavaztak volna. A brexit után kétségtelen, hogy választ kell adni arra a kérdésre: milyen Európát akarunk, továbbra is egy globális szereplőt vagy egy regionális integráción alapuló entitást. A magyar kormány képviselője szerint elengedhetetlen, hogy meggyőzzék a többi tagállamot: az EU intézményei átszabták politikai szerepkörüket, figyelmen kívül hagyják a tagállamok vezetőinek, a lakosságnak a véleményét, és mára gyakorlatilag vezetői válsággal állunk szemben. Noha a huszadik század sikertörténete az integráció, azt újból hitelessé kell tenni. Az unió intézményi mechanizmusai képtelenek voltak kezelni az elmúlt másfél év kihívásait: illegális migráció, termelési csökkenés, munkanélküliség, szociális problémák. Takács Szabó szerint a visegrádi négyek szerepe itt felértékelődhet, hiszen stabil politikai kormányzás, gazdasági növekedés jellemzi ezeket az országokat. Akár alapot jelenthetnek egy reformnak. Az amerikai választásokat illetően az államtitkár nem bocsátkozott a jelöltek minősítésébe, csak annyira szorítkozott: a republikánus elnökaspiráns kijelentései figyelmet érdemelnek, és nemcsak a NATO-ra vonatkozóak, de a Közel-Keletet illetőek és a szabadkereskedelmi egyezmények újratárgyalását szajkózóak is.
A kormány képviselőjének álláspontjától kevésben eltérőt fogalmazott meg Ungár Péter, a Lehet Más a Politika nemzetközi titkára. A brexitszavazók gyakorlatilag a junckeri neoliberális EU-t utasították el. Az Európai Unió nem tudott a jóléti állam védőjeként megjelenni. Radikális szerkezeti változásra van szükség az unión belül, bárki lenne a vezetője, jelenleg a szerkezeti hibák miatt irányíthatatlan az egész, alapos átszervezést igényel, demokratikusabbá kell tenni. „Az embereknek azt kell érezniük, hogy akik ott vannak, azok valóban őket képviselik” – részletezte.
G. Fodor Gábor, a Századvég Alapítvány alelnöke szerint a felvetett kérdéseket egy logika mentén érdemes kezelni: „ami nincs vezetve, az előbb-utóbb szétesik”. Az elmúlt pár évben a politikai vezetés minőségéről szólt szinte minden, az Egyesült Államokra és Európára egyaránt érvényes a megállapítás. A briteket tisztelet illeti a döntésük miatt. Ki kell mondani, Brüsszel nem volt képes vezetni Európát. A vezetői hiányt nem lehet a bürokrácia eszközeivel orvosolni. Egyfajta forradalomra lesz szükség, de ez nem a brüsszeli irodákban fog lezajlani, hanem a politika feladata lesz újjáépíteni önmagát, visszaszerezni a megbecsülést – magyarázta. G. Fodor szerint egy állandóan mozgó világban élünk, amelyben bármi előfordulhat, az elképzelhetetlen is, ennek példája a brexit, és ugyanez történhet az amerikai választások esetében is. Az elemző ugyanakkor előrebocsátotta: az új kontextusban előfordulhat: nem Nyugat-, hanem Közép-Európa akarja majd vezetni az EU-t.
A politikai vezetés válságával egyetértett Cristopher Ball, a Közép-európai Intézet igazgatója, a connecticuti egyetem professzora, aki szerint a probléma túlmutat az Európai Unión. Véleménye alapján mind a brexit, mind a Brüsszellel szembeni aggályok, illetve az amerikai elnökválasztás egy folyamatnak az összetevői: a pár éve teret nyert elitellenes hangulatnak. Ball elmondta: az Egyesült Államok polgárai abban a helyzetben találják magukat, hogy mindkét jelölt gyakorlatilag borzalmas (Hillary Clinton nem más, mint Barack Obama rossz kiadása, Donald Trump pedig egy vicces jelenség, kijelentései mögött nem igazán látható a tartalom, fő üzenete: Amerika újra nagy lesz), mindketten protekcionista elveket vallanak, ami Európa számára is beszűkíti a mozgásteret. Ball szerint a brexitnek súlyos következményei lesznek az európai gazdaságra – a kereskedelemre és a bankszektorra egyaránt –, ezért az ázsiai piacok felé irányulás, amit Magyarország pár éve már meglépett, bölcs döntésnek bizonyulhat.
Az amerikai elnökválasztás kapcsán arra hívta fel a figyelmet: Trump gesztusa, hogy szembemegy a politikai korrektséggel, az embereknek szimpatikus, mivel az amerikai társadalom jelentős részének pont ebből van elege, ezért nekik tetszik az, hogy valaki kendőzés nélkül beszél fontos kérdésekről. A professzor felhívta figyelmet: bármennyire vicces, komoly veszélyt jelent a NATO-ból való kilépés ismételgetése, az európai hadsereg felállításának elképzelése. Trump mindig a pénzről beszél, üzletember, aki úgy gondolja, Amerika minden egyes egyezményével csak veszített – legyen az kereskedelmi vagy katonai. Nem igazán érthető, mit akar azzal mondani, hogy ezeket újra akarja tárgyalni. Kelet-Közép-Európa szempontjából pozitívum lehet ugyanakkor, hogy Trump jobban megértheti az egyszerű európai polgárok, a szuverén államok elvárásait – mint például Magyarország – vagy a migránsproblémát. Trump pragmatikus ember, szövetségesekre lesz szüksége, akiket nem valószínű, hogy Nyugat-Európában talál majd meg, sokkal esélyesebb, hogy Kelet-Közép-Európában. Ez az Oroszország és a Nyugat között emelkedő falat magasíthatja, ami eléggé aggasztó – magyarázta Ball. Zárásként az igazgató rámutatott: mind Trump sikere, mind a brexit, a vezetői válság annak az általános érzésnek a hozadéka, amely mindannyiunkban ott motoz, hogy elveszítettük annak a hajónak az irányítását, amelyen utazunk. Olyan emberek vezetik Európát, akik döntéseket akarnak ránk erőltetni, amelyekkel nem tudunk azonosulni, és ez akár Nagy-Britannia esetében is igaz. Ez az érzésvilág része az Amerikában kialakult Wall Street-ellenes mozgalomnak, az úgynevezett establishment elleni, bevándorlás elleni, szabadkereskedelem elleni mozgalomnak. Ball meggyőződése, hogy a politikai vezetés tekintetében változások következnek, és ez Kelet-Közép-Európa számára esély lehet a megerősödésre, a döntéshozatalba való hangsúlyosabb részvételre. Trump elnöksége felráz majd mindent, és reméli, Európa felkészülten fogadja az új helyzetet.
A brexit gyakorlatilag az elmúlt tíz-tizenöt év gazdasági változásaira adott válaszként értelmezhető, negyven év status quo után ugyanis egy sokkal fellazultabb, rugalmasabb rendszer vette át a második világháború után létrehozott helyét. Az új rendszerben az államok szerepe jócskán visszaszorult, a globális tőke lett az uralkodó. Az Európai Unió mechanizmusai ennek az új rendszernek megfelelően alakultak, és ez már nem felelt meg Nagy-Britanniának. Az új játékszabályok, amelyek eredményeként a hatalom nagyjából a társadalom egy százalékának kezében összpontosul, és mindent a gazdasági érdekek határoznak meg, az állami vagy bármely más ellenőrzést mellőzve ugyanakkor az Egyesült Államokban is kiverte a biztosítékot. Ennek magyarázata a Cristopher Ball említette elitellenes mozgalom is – vélte Boros Imre közgazdász.